7. Rész TALÁN 3.0

Kinyitottam a szemeimet, de a várt fény helyett még a sötétség uralta a szobámat. A telefonom kijelzőjére hunyorogtam, ami hajnali 2 óra 38-at mutatott. Kissé elcsodálkoztam, azt hittem, hogy már bőven reggel van. Oldalra pillantottam az ágyon meggyőződve arról, hogy mellettem fekszik Jared, de csalódnom kellett. Gondoltam elindulok a keresésére, abban reménykedve, hogy a házat azért még nem hagyta el. Tekintve az este történteket, semmi nem fedte a testemet, csupán a takaró, így először is magamra kaptam valamit, ami egy tiszta bugyi és Jared-nek a fekete pólója volt, ami bőven a fenekem alá ért. A takaró alatt felmelegedett testemnek furcsa volt a hideg parkettával való érintkezés, ezért lábujjhegyen indultam ki az ajtón. Halkan kinyitottam az ajtót és körbenézve a folyosón már el is indultam jobbra, gondoltam ha itt is van, akkor lent a nappaliban, vagy a konyhában. Leosontam a leghallkabban, ahogy csak tudtam és nagy lépésekben, az részegen alvó embereket kikerülve elindultam a konyhába. Teljes sötétség borította be az egész házat, de az utcai lámpák fénye adott egy minimális világítást, így láttam Jared-et, aki a konyhaszigeten ülve egy pohár vízzel a kezében néz kifelé az ablakon.

-Nem tudsz aludni?-suttogtam. Úgy tűnt nem vett észre eddig, így ez a kérdésem kissé megijesztette, amin én csak kuncogtam.

-Megszomjaztam.-mosolyodott el, mire én-eddigi ajtófélfának támaszkodó pózomból-közelebb lépdeltem hozzá.

-Kérhetek?-néztem gyönyörű kék szemeibe, amit pontosan megvilágított egy kinti lámpa fénye, majd a poharához nyúlva ajkaimhoz emeltem és belekortyoltam a hideg italba.

-És te? Csak nem hiányoztam?-húzta féloldalas mosolyra száját, mire én a poharat letéve kezemből, combjaira támaszkodtam.

-Ami azt illeti...igazán visszajöhetnél mellém...eléggé fáztam is ott egyedül..-füllentettem, miközben kezeimet combjain futtattam végig újra meg újra, ami belőle egyre mélyebb sóhajokat csalt elő. Jól szórakoztam az egész helyzeten, mert jó érzés volt, hogy egy ilyen érett és dögös pasiból ezt tudom kihozni.

-Nos akkor...-mondatát nem fejezte be, hanem cselekedetével folytatta. Leugrott a bútorról, majd csípőmet megragadva a szemközti pultnak tolt finoman, mire a kezeim autómatikusan hajába tévedtek. Lehelletét bőrömön éreztem, amitől kirázott a hideg. Magasságomnak köszönhetően csak az ajkaival tudtam szemezni, de azt hiszem, ha magasabb lennék is ugyan ezt tenném.
-Nos akkor...?-suttogtam, majd nagy nehezen tekintetemet feljebb emelve, gyönyörű tengerkék szemeibe néztem. Ő csak elvigyorodott, majd hirtelen lejjebb hajolt és combom alá nyúlva felkapott az ölébe. Így mentünk egészen a szobámig, ahol végül óvatosan végig fektetett az ágyon.

-Annyira cseszettül szép vagy.-bár rajtam feküdt, karjaival megtartotta magát annyira, hogy ne nyomjon szét. Hajamat elsöpörte az arcomból, majd egy apór puszit nyomott az orromra. Kezemet végig vezettem csupasz felsőtestén, majd végül hajánál álapodtam meg.
-Ugye most már reggelig meg se fordul a fejedben itt hagyni engem?-suttogtam, mire ő édesen elmosolyodott és egy gyenge puszit nyomott a számra.
-Eszem ágában sincs.-boldogan elmosolyodtam, majd közelebb húztam magamhoz, hogy csókot adhassak édes ajkaira.

~Jared~

Nagyon szerencsésnek érzem magam. Talán a világ legszerencsésebb emberének. Ahogy elnéztem a karjaim között pihenő gyönyörűséget...nem tudom eddig hogy bírtam ki, hogy ne érintsem meg. Egyszerűen hihetetlen, még mindig, hogy pont én kellek neki. Oké, ez most olyan önbizalomhiányos kislánynak tűnt, de valóban...gyönyörű, okos, kedves, hihetetlen, de mégis egy apja korabeli férfit nézett ki magának, mint amilyen én vagyok.
-Nem vagyok álmos Jared.-ült fel, mire én mosolyra húztam az arcom. Nem csodálom, hogy nem az, én sem vagyok az...elég volt meglátnom az ingemben, meg egy szál alsóneműben és máris kiment az álom a szememből.
-Na és akkor mit szeretnél csinálni?-ültem én is kicsit feljebb. Ő átdobta bal lábát a csípőmön és derekamra ült.
-Nem is tudom...-támaszkodott mellkasomon vigyorogva.

7. Rész TALÁN 2.0

Reggel eléggé erős fejfájással keltem, de ezt szinte abban a pillanatban el is felejtettem, amikor megláttam magam mellett a kissé borostás Jared-et. Szája egy icicpicit nyitva voltak, kezeit a párna alatt tartotta. Haja összevissza terült el a fehér ágyneműn. Hazugság nélkül egész reggel tudtam volna nézni...
-Ne bámulj!-morogta hirtelen, mire enyhe szívrohamot kaptam.
-Nem bámullak!-tiltakoztam.
-Ijesztő.-húzta a párnát a fejére, mire én hangos nevetésben törtem ki és csípőjére ülve próbáltam kirángatni az álmaiból.
-Kelj mér fel, nagypapi! Hallod? Hasadra süt a nap!-elkezdtem csikizni csupasz felsőtestét, amitől kissé összerándult és egy dő után már mély hangú nevetését is lehetett hallani, igaz csak tompán az arcát takaró párna miatt.
-

7. Rész TALÁN

-Szia apa!-pusziltam meg arcát mosolyogva, miközben szétnéztem a hatalmas teremben. Tekintetemmel egy bizonyos személyt kerestem.
-Hogy vagy kicsim? Kicsit idegesnek tűnsz.-méregetett apa, miközben én még mindig a tömeget kémleltem.
-M-mi?-néztem rá kissé zavartan.-Dehogyis, semmi baj!-mosolyogtam rá, majd tekintetemet visszavezettem a rengeteg emberre. Hirtelen kiszúrtam valakit, akivel nem éppen szerettem volna találkozni mostanság...soha...pláne nem itt.
-Wow Hope, gyönyörű vagy!-jött oda egy hatalmas vigyorral az arcán és két puszival köszöntött, amit én készségesen tűrtem. Hirtelen éreztem meg két kezet a derekamnál, amik egy kissé megemeltek a földtől. Mosolyogva fordultam meg és kissé akaratosan borultam Jared nyakába.
-Téged kerestelek.-suttogtam.
-Hát megtaláltál.-morogta, mire felkuncogtam.-Ki a szépfiú?-kérdezte, majd elváltunk egymástól és visszafordultunk Peter-hez és apuhoz.
-Jared, bemutatom Peter-t...nos..az exemet.-mondtam ki kissé gúnyosan az utolsó szót. Jared kezet nyújtott kedvesen mosolyogva.
-Örülök.-biccentett Peter kissé lenézően. Én szorosan Jared mellett álltam, de próbáltam minél kevesebb fizikai kapcsolatot teremteni vele, nehogy feltűnő legyen bárkinek is ami történt.
-Na és, hogy hogy a nagy és híres Jared Leto itt van Richard születésnapi buliján?-méregette őt Peter, bennem pedig kezdett eléggé felmenni a pumpa.
-Úgy kedves barátom, hogy ez a gyönyörűség itt mellettem a lánya...csak a gyengébbek kedvéért, és ugyanakkor az új filmjében is szerepelek, tehát...volt olyan jófej és elhívott.-magyarázta fapofával Jared, én meg visszafojtott mosollyal vártam a reakciót.
-És Hope, mi újság? Rég beszéltünk...-nézett rám undorító mosolyával.
-Igen pontosan azóta, hogy megcsaltál...emlékszek..-

Később.

~2 héttel később~

Reggel borzasztóan keltem. Nagyon rosszul voltam, ismét. Már körülbelül hatodik napja kelek így. Szóval mondhatni, hogy már szokásosan vettem célba gyors léptekkel a fürdőt és a wc fölé görnyedve adtam ki magamból tegnap esti vacsorám tartalmát.

-Hope!-hallottam meg Jared hangját lentről. Igen, ezalatt a két hét alatt elég sok időt töltöttünk egymással/egymásnál. -Hope? Hol vagy?-egyre közeledő hangjára lettem figyelmes, majd arra, hogy már mögöttem térdel és a hajamat fogja hátra.
-Jól van.-simogatta a hátamat nyugtatás képen.
-Jól vagyok, semmi baj.-lehúztam a wc-t és a tetejét lehajtva ráültem.-Már kicsit unom, hogy mindennap így indul a napom.-egy könnycsepp gördült le az arcomon, mire Jared közelebb jött hozzám és karjaiba zárt.
-Mitől lehet?-morogta a nyakamba, mire nekem elkerekedtek a szemeim és lassan elhúzódtam tőle.
-Jared...-kissé le voltam sokkolva...sőt. Jared-e pillantottam, aki kíváncsian és aggódva méregetett.-Jared...ismételtem el nevét.-Hányadika van?-kérdeztem halkan. Ő elővette telefonját, hogy válaszolni tudjon kérdésemre.
-Öhm...hatodika.-nyögte ki végre. Én felpattantam és a tükör elé sétálva lihegve hajoltam a csap felé...-Hé minden rendben?-jötte mögém és hátulról átölelve kérdezte. Én a tükörképének a szemébe nézve félve mondtam ki azt a négy szót, ami már percek óta vészjóslóan villog a fejemben.
-Azt hiszem, terhes vagyok.-ha nem éreztem volna-közelsége miatt-hogy még lélegzik, azt hittem volna, hogy nem.
-M-mi?-nevette el végét kissé idegesen.-Mi az, hogy terhes vagy?-kérdezte, mint aki csak nem hallott a fülének.
-Még venni kell tesztet, de eddig minden jel arra utal, hogy...-hátra fordultam hozzá, mire ő rekord sebességgel csapott le ajkaimra.
-Istenem annyira boldog vagyok Hope.-mondta csillogó szemekkel, majd kezét hasamra tette. Homlokát enyémnek döntve vigyorogva nézett szemeimbe.-A legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam.-arcáról ha akartam volna se tudtam volna letörölni a vigyort. Én csak könnybe lábadt szemekkel álltam és kezemet az övére raktam, amit még mindig hasamon tartott. A közelgő ünnepekre gondoltam és arra, hogy apának mit fogok mondani. Azt már elmondtuk neki, hogy együtt vagyunk és annyira nem is volt kiakadva, de ha ezt megtudja, biztosan nagy hisztit csap. Viszont a bátyáméktól még jobban tartok. Egyedül barátnőm reakciójától nem tartok, mert ő biztosan örülni fog a csöppségnek.
-Hoztam egy kis gyümölcsöt. Enned kéne valamit.-simogatta meg arcomat, mire én mosolyogva bólintottam és kézen fogva egymást elindultunk le a konyhába. Ott felültetett a pultra és szorgoskodni kezdett, amit én mosolyogva figyeltem. Miközben őt figyeltem, gondolataim teljesen elkalandoztak és egyre jobban belelovaltam magam a terhességbe. Persze abba részébe, ami a nyilvánosságot illeti. Mi lesz, ha ez az egész kiderül? Biztos, hogy családi és karrier szempontjából is nagy fordulatot fog venni az élet.
-Mi lesz, ha kiderül?-gondolataim teljesen elkalandoztak

6. Rész - Forró pillanatok

Mi történik? Minden elmosódik körülöttem, Ni-vel együtt.
-Ni! Ni! Mi történik?-kérdeztem kétségbe esetten. Majd hirtelen ismét minden világos lett és bár egy teljesen másik helyen találtam magam, ugyanis felébredtem. Az álmomból. Fura kimondani, de kicsit megnyugtat a tudat, hogy nem történt ez az egész meg. Furcsa és megnyugtató egyben. Egy féloldalas mosollyal az arcomon túrtam a hajamba. Percekig csak ültem az ágyamban és gondolkodtam az álmon. Annyira valós volt, mintha egy emlék lenne. De ez csak egy álom volt. Soha nem voltunk a parton és soha nem történt...semmi..olyan Jared-el. Szerencsére vagy nem. Lassan aztán kimásztam a meleg ágyikómból és a szekrény elé lépve kiválasztottam egy aznapi szettet, majd lesétálva már neki is kezdtem a szervezésnek, ami a holnapi bulit illeti.

***

-Nem érdekel!-kiabáltam ki az ajtón, amikor már vagy tizedjére hallgattam végig a "de tényleg sajnálom, nem akartam, ne haragudj rám!" szöveget. -Menj el Jared! Kérlek.-raktam hozzá halkabban, nem akartam, hogy hallja mennyire rosszul esett, amit csinált.
-Nem megyek. Itt leszek, amíg ki nem jössz.-mondta határozottan, mire én megforgattam a szemeimet.-Hiába forgatod a szemeidet, akkor is.-hallottam meg ismét hangját az ajtó mögül, mire kissé döbbenten néztem a hang irányába. Még is honnan...?
-Nos akkor várhatsz egy darabig.-mondtam kissé gyerekesen. Még egy önelégült vigyor is megjelent az arcomon, ám hamar eltűnt onnan, amikor egy hangos durranás után nyitva találtam az ajtót.
-Kifizeted.-mondtam halkan, mire ő rá nézett az ajtóra, majd vissza rám. Behajtotta az ajtót, de mivel bezárni nem tudta, így az résnyire mindig visszanyílt. Közelebb lépett, de tartotta a tisztes távolságot közöttünk. Lent még javában folyt Sam bulija, mi viszont az emeleti fürdőszobában bámultuk egymást.
-Hope, kérlek!-lépett két lépéssel közelebb, így kinyújtott karja már elért. Érintése égetett, de jelen pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy inkább rossz értelemben.
-Miért nem mész vissza a kurvádhoz? Hmm? Olyan jól megvoltatok, ahogy láttam.-mondtam gúnyos hangon. Az arca megenyhült és egy apró mosoly bujkált szája sarkában. Meseszép kék szemei mellett pedig apró ráncok bizonyították, hogy valóban mosolyog.-Minek örülsz?-fontam össze magam előtt karjaimat.
-Te féltékeny vagy.-egyre nagyobb lett a vigyor és gyors léptekkel tüntette el a közöttünk lévő távolságot.
-Én? Pff...chh..-próbáltam elhitetni magammal és vele is, hogy ez nem így van, de próbálkozásaim eléggé bénának bizonyultak.
-Ez édes.-suttogta közel. Ajkaink már szinte összeértek, amitől kirázott a hideg, azonban most egészen biztos, hogy jó értelemben történt. Kezeimet már csak lázadásból sem mozdítottam meg, így azok testem mellett pihentek. Ő viszont nem tétlenkedett és kezeivel közre fogta arcomat.-Nem bízol bennem, mondd?-kérdezte halkan. Minden egyes szavába beleremegtem. Szemeimet lehunytam és egy mély lélegzetvétellel próbáltam helyre hozni szapora levegővételeimet.
-Nem! Nem...nem...-toltam el magamtól.-Nem...!-mondtam ki-e tiltakozó szót újból és újból.
-Nem?-húzta fel szemöldökeit játékosan.
-Nem Jared, nem.-ismételgettem magam.
-Szóval nem.-rázta fejét, száját pedig összepréselte. Kezeit hátsó zsebeibe rakta.
-Nem.-suttogtam utoljára lehajtott fejjel.
-Nem.-ismételte meg ő is.
-Jared!-mondtam kissé ingerülten.
-Hope.-utánzott. Ez zavart. Hogy nem vesz komolyan.
-Fejezd be, ne utánozz!-mondtam kissé hangosabban.
-Fejezd be! Ne utánozz!-utánzott még mindig.
-Seggfej!-motyogtam. Csend telepedett a fürdőszobára, mire pár másodperc múlva ránéztem. Ő engem bámult. Kifejezéstelen arccal. Talán meg kellett volna rémülnöm, de annyira szexi volt, ahogy a félig kigombolt fekete ingében, zsebre tett kézzel állt, egy szintén fekete farmerben.
.-Mit mondtál?-kérdezett vissza, mintha csak nem hallotta volna.
-Seggfej. Egy seggfej vagy Jared!-mondtam indulatosan, mire ő ismét eltüntetve a távolságot közöttünk, hevesen csapott le ajkaimra. Vadul csókolt. megnyalta alsó ajkam a bejutásért, amit én készségesen meg is adtam neki, így nyelve utat törve a számba, máris vad táncba kezdett enyémmel.
-Miért jöttél utánam?-kérdeztem lihegve, két csók között, arra célozva, hogy amint meglátta, hogy könnyezve fel sietek az emeletre, ott hagyta azt a barna hajú lányt és utánam sietett.
-Szerinted?-nézett egy fél pillanatra a szemeimbe, amitől megint-mint mindig-megremegtek a lábaim. Tovább folytattuk a csókcsatánkat, miközben elkezdtük egymást vetkőztetni. Mikor már fehérnemű fedte testem és őt is csak egy fekete alsó takart, megálltunk. Lassan végig nézett rajtam, miközben megnyalta alsó ajkát.
-Szerintem...átmehetnénk a szobámba.-mondtam halkan, kissé még pihegve. Ő bólintott, majd felkapott, amitől sikkantottam egyet, majd cuccainkat nagyjából felkapkodva átsietett a szobámba, ahol nem igazán szégyenlősködtünk...

A hátamon fekve nevetve néztem a közeledő alakot. Magam sem tudom, hogy min, valószínűleg a nem kevés alkohol hatása alatt voltam, amit az est folyamán elfogyasztottam. Mellém feküdt és valami Disney mesét néztünk.
-Ez amúgy nem illegális? Egy tata megfektetett egy kislányt.-izmos mellkasán fekve húztam agyát.
-Pár perce még nem úgy tűnt, mintha bármi bajod lett volna ezzel.-vágott vissza, mire hangosan nevetve mellkasára csaptam.-Még mindig elég harcias vagy.-mondta és bár nem láttam arcát, éreztem hangján, hogy vigyorog. Felemelve fejemet ránéztem és egy elég vadra sikeredett csókot nyomta ajkaira.



Halii mindenki! Hát ez elég gyengus rész lett, de nem sokára hozom az újat, ami remélhetőleg sokkal hosszabb és érdekesebb lesz!:)) Puszii<3

5. Rész-Szeretem őt és pont. (+16)

A bójára kapaszkodva néztem ismét hátra mosolyogva, de mihelyst megfordultam már mögöttem is volt a kék szemű a deszkájával együtt. A víz alatt megragadta derekam és magához rántott, mire én felsikkantottam. Kezeimmel vállába kapaszkodtam. Ő lábával ráállt a bójára, így én oldalazva rátudtam ülni combjaira. Bal kezével megkapaszkodott a bója tetejébe, így azzal is tartotta a hátam.
-Meddig tudjuk ezt csinálni?-fejemet vállán pihentettem. Ő halkan felnevetett, mire én is mosolyra húztam az ajkaim.
-Mire gondolsz?-persze, hogy neki ezt is félre kell értenie.
-Hát, hogy titkolóznunk kell, meg vigyázni nehogy valaki meglássa, hogy kislányokkal hancúrozol.-a végére elnevettem magam. Nem szólalt meg de mivel nagyon kíváncsi voltam arckifejezésére, ezért felemeltem a fejemet és fürkészni kezdtem.
-Figyelj, én már a legelején nyíltan játszottam...-rántott vállat, amin én hangosan felnevettem.-És nem mondhatni, hogy nagyon tiltakoztál volna ellene.-nézett le rám, mire én vigyorogva lehajtottam a fejem.
-Már késő volt, bármit mondhattál volna...-rántottam vállat zavaromban, mire ő állam alá nyúlva arra kényszerített, hogy szemébe nézzek.
-Gyönyörű vagy.-lehelte számra ezt a két szót. A bókért cserébe én egy érzéki csókban részesítettem.
-Te meg nem vagy papi.-fogtam bal kezemmel az arcát, mire ő elvigyorodott. Ismét egy csókban forrtunk össze, ami kezdett eléggé elfajulni. Jobb kezét combomra csúsztatta, onnan pedig a fenekemre, míg én vállairól áttértem a hajára, amiből már kezdett kimenni a zöld szín. Kezei lassan combjaim közé keveredett, mire csókunkba nyögtem. Viszont én sem tétlenkedtem. Kezemet levezettem mellkasán keresztül egészen a fürdőnadrágjáig. V vonalán láthatatlanba simítottam végig, majd végül kezem még lejjebb csúszott és nadrágon keresztül végig simítottam férfiasságán. Ő is belenyögött csókunkba, mire elmosolyodtam. Egy kis önbizalmat adott, hogy miattam van ennyire "feszült" helyzetben. Egy idő után már nem bírtam és ajkaimat elszakítottam az övéitől. Vállára hajtottam a fejem és aprókat nyögve élveztem ujjai mozgását. Ő nyakamat borította be apró puszikkal, ami csak tovább fokozta bennem az élvezeteket. Egy idő után már nem bírtam tovább és egy nagyobb nyögésre sikeredett hang szakadt fel torkomból, miközben a nadrágján pihenő bal kezemmel erőteljesen rámarkoltam, mire ő is nyögött egyet. Miután sikerült lecsillapodnom ajkaimat ismét övéi ellen nyomtam és ismét elvesztünk egy forró csókban. Jobb kezét elvette a bójáról és így már mind két karját körém tekerte, míg az én lábaim dereka köré csavarodtak. Kezei lecsúsztak fenekemre, amibe bele is markolt, mire én felsóhajtottam. Ő csak elmosolyodott reakciómon.
-Édes, hogy minden apró érintésemre így reagálsz.-nyomott csókot a homlokomra. Arcom enyhén pír-be borult e mondat hallatán.
-Fogd be!-zavaromban a vizet kezdtem nézni, mire ő még hangosabban kezdett nevetni.
-Hé nyugi! Előttem aztán ne szégyelld magad! Gyönyörű vagy...a lábujjaidtól kezdve, a lábaidon át..-simított végig combomon.-a feneked..-markolt ismét bele az említett testrészbe.-..a hasad...-vezette tovább kezét.-Azok az apró kezeid.-vette kezébe kezemet és apró csókokkal lepett el.-A melleid...-melleim között is végig csókolt.-a nyakad..-tovább folytatta az apró csókok szórását.-az arcod...-adott arcom szinte minden apró kis négyzetcentiméterére egy apró csókot.-egészen a hajadig...-csókolt hajamba..-tetőtől, talpig meseszép vagy Hope...én pedig egy baromi szerencsés ember, amiért mindezt ilyen közelről megcsodálhatom..és hogy itt lehetek veled...hogy szeretnél megismerni és nem löksz el magadtól, amiért nem vagyok a leghangosabb és legtökéletesebb ember a világon...tudom, hogy nem vagyok olyan, akit mindenki bír, mert kissé fura vagyok és nem mindig azt teszem, mondom, amit mindenki elvárna..., de úgy érzem, hogy te valahogy mégis megértesz ...és ezt nagyon köszönöm neked..-végig szemeimbe nézett, amitől a gyomromban élő kis pillangók szinte megőrültek. Mondata végén aztán egy hosszú és forró csókkal ajándékozott meg.
-Én vagyok a szerencsés, amiért akkor, ott a forgatáson valami azt súgta, hogy mennyek oda hozzád...-simítottam végig hüvelykujjammal sima arcán, mire ő elmosolyodott.-És hogy megismertelek és hogy az a lány lehetek, akit isteni csókjaiddal ajándékozol meg...Hogy veled lehetek, hogy veled tölthetem a napjaimat, hogy elmondhatok neked bármit és te is nekem....ez számomra mindennél többet jelent.-mondtam őszintén.-Egy csodálatos ember vagy Jared...és egy barom, aki máshogy látja....nagyon büszke vagyok, hogy...a barátodnak mondhatom magam.-mosolyogtam, mire ő akaratosan csapott le ajkaimra, de pár másodperc múlva elhúzódott.
-Nem...-döntötte nekem a homlokát.-Te nem egyszerűen a barátom vagy...-suttogta, mire nekem a gyomrom bizseregni kezdett.-Fura érzés ez, mert....nem egyszerűen a barátnőmként tekintek rád...-mondatát még nem fejezte be, de én már is mosolyogni kezdtem, azon amit mondott.-próbálok rád vigyázni, mint egy báttyj....de közben olyan gondolataim vannak, amikre egy báttyj nem gondolhatna...-felkuncogtam.-De mivel...mást nem nagyon kérdezhetek...ezért...Hope Elizabeth Ayer.. megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?-én boldogan mosolyogtam rá, majd miután egy hosszú csókot nyomtam ajkaira válaszoltam.
-Boldogan Jared Joseph Leto.-majd ismét egy forró csókban forrtunk össze.-De bármennyire is szeretném ezt világgá kürtölni, de...még tarthatnánk titokban?-kérdeztem félve.
-Természetesen ez a kettőnk titka.-nyomott egy csókot a homlokomra.-Vagyis a hármunké..-javította ki magát, mire én értetlenül néztem rá.-Gondolom a barátnőd kivétel ilyen szempontból.-elnevettem magam és bólintottam.
-Akkor viszont te is elmondhatod valakinek.-mosolyogtam kislányosan, mire ő elmosolyodva orromra hintett egy apró puszit. Egy ideig még néztem tengerkék szemeit, majd szorosan hozzá bújtam. Ő kezeit körém fonta, arcát pedig nyakamba fúrta, amitől libabőrös lettem.

Kint a parton az épp beszélgető és nevetgélő Shannon-t és Nina-t találtuk.
-Hát ti meg hol jártatok?-kérdezte hunyorítva Shannon. Én vigyorogva a mellettem álló Jared-re pillantottam, mire ő bal kezével közelebb húzott magához és hajamba puszilt.
-Csak beszélgettünk.-rántott vállat lazán.-Na és ti? Elvoltatok nélkülünk?-kérdezte.
-Nagyon is.-válaszolta nagyszájú barátnőm.-Öhm..Hope! Nekünk lassan mennünk kéne.-állt fel barátnőm, mire én értetlenül néztem rá.-Tudod...Sam partiját még meg kell szervezni.-válaszolta, mire én észbe kapva rögtön pakolni kezdtem.
-Jézusom a parti!-kapkodtam fel a cuccaimat fel a homokból. Jared-hez léptem és egy szájra puszival akartam búcsúzni, amit végül arcára kapott.
-Sziasztok!-fordultam el és már indultam volna, de Jared visszarántott és nagyon közel hajolt arcomhoz. Leheletét éreztem arcomon, amitől kirázott a hideg, persze jó értelemben. Kezeivel közre fogta arcomat ás ajkait végül enyéim ellen nyomta, amitől kissé lefagytam, de természetesen nagyon is élveztem.
-Szia.-suttogta, mikor ajkaink elváltak egymástól.
-Szia.-vigyorogtam boldogan.
-Sziasztok!-szólalt meg hangosan Ni a hátam mögül, mire én elnevettem magam halkan és elhúzódva tőle lassan ténylegesen elindultunk.
-Ez.meg.mi.a.franc.volt?-kérdezte sokkolva drága barátnőm, már hallótávolságon kívül.
-Hát ...bent a vízben...történt egy s más..-mondtam titokzatosan, mire ő vállon csapott, hogy ne köntörfalazzak, mondjam el kerek perec.
-Megtörtént végre?-kérdezte reménykedve, mire én ajkamba harapva megráztam a fejem. Ő felmutatta mutató és középső ujját, mire én elnevettem magam, de bólogatva én is így tettem. Ő vigyorogva ült be a kocsiba.
-Annyira észveszejtő.-mondtam folyamatosan mosolyogva, majd bekötve magamat vártam, hogy elinduljunk, de folyamatosan csak a történtek jártak az eszemben. Majd hirtelen eszembe jutott, hogy míg mi bent...töltöttük az időt, addig ők mit csinálhattak a parton kettesben.
-Na és te meg Shannon?-húzogattam a szemöldököm, mire ő nevetve megrázta a fejét.
-Semmi említésre méltó...-én szemöldökömet felhúzva néztem rá. Nem igazán hittem neki.-Na jó...elhívott valami ismerőse partijába.-próbálta úgy előadni, mintha nem lenne nagy dolog, de ismerem a barátnőmet és a látszat nála csal...mert ilyenkor belül tombol. Csak próbálja a lazát adni..
-Nina Michell...ez lenne a "nem említésre méltó?"-kérdeztem. Látszott rajta, hogy tisztára zavarban van, amin én személy szerint jól szórakoztam.
-Szerinted ilyenkor mindenki azt érzi, hogy ő a legszerencsésebb ember a világon?-kérdeztem vigyorogva, kifelé merengve.
-Mikor megujjazza őt egy Jared Leto? Igen...azt hiszem mindenki hasonlóan érezne.-bólintott, mire én vállon csaptam.
-Egyszer elfogom rántani a kormányt még egy ilyen ütésnél...és neki megyünk valaminek...aztán meg már nem lesz több...-mutatta fel ujjait, amire belőlem egy hatalmas nagy nevetés tört ki.
-Nem azért te okos...hanem, hogy....Jared barátnője lehet.-néztem Ni-re a reakcióját várva. Na hát reakciót kaptam bőven. Satu fékkel kiállt a oldalra, majd rám nézett...egy eléggé félelem keltő arckifejezéssel.
-Mit mondtál?-kérdezett vissza, mintha csak nem hallotta volna.
-Barátnő...-mondtam még mindig halkan. Még jó pár másodpercig csend volt a kocsiban, majd barátnőm hirtelen fülsiketítő hangon felsikított. Én nevetve befogtam füleim, majd mikor már végre abba hagyta vigyorogva néztem.
-Annyira gratulálok!-hajolt volna át, hogy megöleljen, de a biztonsági öve nem engedte, így azt szitkozódva kikapcsolta, majd konkrétan rám vetette magát.
-Köszi.-nevettem.-Tudom, hogy hülyeség ilyen rövid idő után....de annyira boldog vagyok...-néztem barátnőmre, aki egy tincset simított ki arcomból mosolyogva.
-A szerelem nincs időhöz kötve...-mondta mosolyogva. Igaza van...ha még halogattuk volna, akkor is ugyan ez lenne, csak pár nappal-vagy héttel..akár hónappal később. Szeretem...szerelmes vagyok minden kis porcikájába. Mindenébe...a hangjába, a szemeibe, az érintésébe, a mozgásába, a...mindenébe. És nekem bárki mondhatja, hogy nem érezhetem ezt ilyen rövid idő után, de nem érdekel...én ezt érzem. És érzem, hogy ez nem egy fellángolás...simán eltudom vele képzelni a jövőmet. És magasról teszek rá, hogy hány éves! Szeretem őt és pont.

4. Rész

-Mesélj el mindent! Minden apró kis részletre kíváncsi vagyok!-hasalt le a kanapéra barátnőm és az előtte lévő tál popcorn-t kezdte el szájába tömködni. Én nevetve megráztam a fejem és leültem mellé, majd jobb lábamat felhúzva szembe fordultam vele.
-Igazából...fogalmam sincs, hogy mi van.-nyögtem ki pár perc -barátnőm számára idegtépő-perc után.
-Mi az, hogy nem tudod? Akkor még is kitudja?-kérdezte értetlenül Ni. Én zavartan elnevettem magam.
-Nem tudom, hogy mit érzek...az biztos, hogy ez még nem szerelem.-jelentettem ki egész magabiztosan.-Viszont már csókolóztunk.-néztem kissé félve barátnőmre, aki csak rezzenéstelen arccal nézett. Azt hittem kiváltok belőle valamiféle reakciót, de csak nézett rám.
-És...?-mutogatott kezeivel, azt remélve talán, hogy folytatom, hogy igen még ez és az történt köztünk 2 nap alatt.
-Nincs semmi Ni. Nem feküdtünk le egymással. Egy...nem vagyok egy ribi, aki ilyen könnyen beadja a derekát. Kettő, baszki 44 éves. Ha ezt apa..vagy bárki megtudja, tuti, hogy nagy botrány lesz belőle.-kezdtem el ismételten aggodalmaskodni, mire Ni szemét forgatva felült.
-Hope...szeretlek! De néha olyan hülyeségeken rágódsz, hogy az már bosszantó. Szerinted hány hollywood-i sztárnak van jóval fiatalabb párja? Mondjuk inkább nőknek...de az szerintem még gázabb.-gondolkozott hangosan..Meg különben is...csak 18 éves volt, amikor születtél...akár a bátyád is lehetne....-rántott vállat, mire én értetlenül ránéztem.-Meg amúgy is már egy önálló nő vagy...azt csinálsz, amit akarsz...ha idős pasikkal szeretnél...enyelegni, akkor csak tessék..-rántott lazán vállat, mire én lehetetlenül ránéztem. -A lényeg, hogy ismerem apud...és tuti, hogy nem zárna toronyba.-elnevettem magam, mire ő is vigyorogni kezdett.-Na és...jól csókol?-tért át a számára fontosabb dolgokra, mikor már látta, hogy nagyjából megnyugodtam. Én először csak néztem ölembe pihenő kezeimet, majd lassan ráemeltem tekintetem. Egy hatalmas vigyor terült el arcomon, amikor megláttam barátnőm szemöldök húzogatását.
-Nagyon! Egyszerűen meghalok, elolvadok, bezsongok, ha megcsókol!-kezdtem bele, mint valami 16 éves tini, mire barátnőm felkuncogott.-Hihetetlen jó...nem csak a csókra gondolok.-vigyorogtam.-Hanem csak úgy...vele lenni...mellette ülni, megölelni...érezni az illatát. Beszélgetni vele. Nem olyan, mint a velünk egykorúak. Érettebb sokkal és ahw egyszerűen nem tudom mi van velem.-temettem kezeimbe arcomat. Ni nevetve magához ölelt.
-Én sejtem....szerintem kezdesz totálisan belezúgni a te kis Joker-edbe.-tolt el magától mosolyogva. Én elgondolkodtam azon amit mondott és lehet, hogy igaza van.-De, ha vén csont átver és kihasznál, velem....meg a tesóiddal gyűlik meg a baja.-mondta fenyegető arckifejezéssel, mire én meglöktem a vállát nevetve. Aztán eszembe jutott, hogy mit fognak ehhez szólni Simon-ék.-Úristen! Holnapután Simon szülinapja!-kaptam fejemhez.
-Én már megvettem neki az ajándékát!-mosolygott büszkén Ni.
-Azt én is.-legyintettem.-De...azt mondtam Jared-nek, hogy holnapután csináljunk valamit ketten..-barátnőm arckifejezése végett kapott egy "gyengédebb" ütést a vállába, mire ő sértődötten az érintett területhez kapott.-Hihetetlen, hogy neked csak "A" körül a forognak a gondolataid.-forgattam meg a szemem.
-És? Nem értem a problémát...-rázta a fejét, mire én amolyan "Tényleg?" fejjel néztem rá.-Mármint azt a problémát, hogy azt mondtad Jared-nek, hogy taliztok. Hívd el a tesód szülinapjára.-rántott vállat, mire én ajkamba harapva gondolkoztam el az ötleten, de végül is arra jutottam, hogy még átgondolom. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom az asztalon, mire Ni-re néztem, aki szintén engem nézett, aztán, mint a filmekben egyszerre vetődtünk a készülékért.
-Ni, add ide! Nekem írtak!-kezdtem el kergetni, de a konyhába menekült a "konyhasziget" egyik oldalára és akármerről próbálta megközelíteni, az ellenkező irányba indult.
-"Hey kislány, én holnapután ráérek, de nem azt mondtad, hogy szombaton van a tesód szülinapja?"-olvasta fel "férfias" hangot parodizálva az üzenetet drága barátnőm. Én nevetve a pultnak támaszkodtam.
-Te beteg vagy!-ráztam a fejem.-Ő meg szerintem valami gondolatolvasó.-mutattam telefonomra.
-Vagy elültetett valahol egy poloskát.-nézett körbe ijedten, mire én hangosan felnevettem.

*

-Gyerünk, hívd már!-nógatott barátnőm a kocsiba ülve, miközben a partra tartottunk, hogy ezen a forró napon kicsit lehűtsük magunkat.
-De mi van, ha zavarom? Vagy nem akar velem beszélni?-kételkedtem, mire ő rányomott a hívásgombra és fülemhez nyomta a készüléket. Én szúrós szemekkel néztem rá, de hirtelen meghallottam Jared-et
-Mondd szépség!-szólalt meg egy édes hang a vonal másik végén, mire elmosolyodtam és el is felejtettem, hogy ideges voltam barátnőmre.
-Szia Jared! Hope vagyok!-mondtam, mintha nem lenne nyilvánvaló.
-Mertem remélni, hogy nem valami idős néni számát adtad meg.-nevette el magát, mire én is ugyan így tettem.
-Csak azért hívtalak egyébként...-csavargattam a hajam zavaromban, pedig még csak nem is szemtől szemben beszéltünk. Ni csak mellettem ülve nevetve megforgatta a szemét bénaságomon.-Hogy épp a partra készültünk. Nem lenne kedved velünk tartani?-reménykedve tettem fel a kérdést. Nagyon jó lett volna látni és beszélni, megölelni, vagy épp...megcsókolni. Jesszusom tényleg kezdek olyan lenni megint, mint egy tinédzser.
-Nem fogod elhinni, de a tesómmal éppen szörfözni készültünk. Gyertek a nagysziklához.-mondta, mire a gyomromban észveszejtő tombolás vette kezdetét.
-Komolyan? Ez szuper! Akkor ott találkozunk.-mondtam, majd egy kicsit hosszúra sikeredett búcsú után leraktam a telefont.
-A tesója is ott lesz!-néztem barátnőmre mosolyogva.
-Bocsi, de engem nem vonzanak az apukák.-figyelte az utat. Én hangosan felnevetve megcsaptam a vállát.
-Csak két évvel idősebb nála.-rántottam vállat vigyorogva.-És nem apukák...-forgattam meg szemem mosolyogva.
-Még...-tette hozzá Ni, mire én zavaromat már képtelen voltam leplezni, így inkább vigyorogva kifelé kezdtem el nézelődni.

-Hé azok ott nem ők?-mutatott két épp a szörfdeszkájukon sodródó emberre.
-Öhm...de szerintem ők lesznek azok.-mondtam, majd lelassítottam,
-Mi van? Miért álltál meg? Gyere már!-kezdett el rángatni barátnőm, mint valami ötévest. Mikor oda értünk a cuccaikhoz, addigra ők is kieveztek a partra.
-Sziasztok!-köszönt Jared, mire nekem a gyomrom jólesően megremegett. Mikor megláttam egy szál fürdőnadrágba...nagyot kellett nyelnem, hogy normális hangot tudjunk ki erőltetni magamból.
-Sziasztok!-köszöntünk mi is, mire már bátyja is körünkbe ért.
-Örülök, hogy megismerhetlek!-lépett elém a sötét hajú férfi.-Shannon vagyok.-kezet ráztunk.
-Én Hope!-mosolyogtam, majd Jared-re pillantottam, amit -szerencsére-nem látott a napszemüveg miatt.
-Ohh igen...-vigyorgott Shannon.-Már sokat hallottam rólad.-nézett nevetve öccsére, aki csak fejét rázta és legyintett egyet. Én mosolyogva nyugtáztam, hogy Jared mesélt rólam a bátyjának. Ez jóleső érzéssel töltött el.
-Remélem azért többnyire jókat.-nevettem. Próbáltam lazának tűnni, de belül tomboltam, akár egy 15 éves tini.
-Shan, nem hoznál nekünk inni kérlek? Nagyon megszomjaztam. Gondolom a lányok is eléggé szomjasak már.-tette testvére vállár kezét Jared.
-Csak ha elkísér a gyönyörű idegen.-nézett barátnőmre, aki-bár azt mondta, hogy nem érdeklik az "idősek" - eléggé zavarba jött és vigyorogva követte a magas férfit a pultokhoz. Így-úgy sejtem szándékos tervek alapján- kettesben maradtunk J-vel.
-Szia.-lépett közelebb, mire én a fejemre csúsztattam a napszemüvegemet.
-Szia.-suttogtam én is mosolyogva. Ő mélyen szemeimbe nézett, amit én kisebb-nagyobb sikerrel, de álltam.
-Öhm...-lépett hátrébb tarkóját vakargatva.-Tudsz szörfözni?-mutatott a homokba szúrt fehér-fekete szörfdeszkára.
-Nem igazán.-hazudtam, hatalmas bociszemekkel.
-Na és nem szeretne kegyed megtanulni? Igazi szörfoktatót szereztem neked.-kacsintott, mire én halkan felnevettem.
-Örömmel!-bólintottam, majd leraktam táskám az övé mellé és fehér ruhámtól is megszabadultam, így már csak egy fekete bikiniben álltam előtte, amibe kimondva-kimondatlanul belezavarodott kissé.
-Na? Megyünk?-csaptam össze kezeimet, ezzel visszarántva őt a valóságba.-Mondtam, már...ne legyél gusztustalan!-kacsintva elindultam előre és megragadva a deszkát befutottam a vízbe. Hátrapillantottam és láttam, hogy már szinte utol is ért. Mikor már eléggé eltávolodtunk a parttól, bevártam, majd egy könnyű mozdulattal felnyomtam magam és felültem a deszkára. Ő is így tett, és mögém kerülve szinte teljesen összesimultunk. Én vállam fölött hátrapillantottam gyönyörű kék szemeibe.
-Elloptad a deszkám.-mondta, mire én elmosolyodtam.
-Itt vagy te is...együtt ülünk rajta...ezt nem nevezném lopásnak.-vágtam vissza. Kezeivel a combjaim előtt támaszkodott meg a deszkán, mire én vettem egy eléggé szaggatott levegőt.
-És mi volt az a parton, hogy ne legyek gusztustalan hmm?-szorította meg állam és akaratosan maga felé fordította arcom.-Azt ne mondd nekem, hogy nem remegsz bele, amikor hozzád érek...-bal kezét combomra simította.-Hogy nem őrülsz bele akárhányszor megcsókoljuk egymást...-combomról áttért fedetlen hasamra.-Vagy hogy nem kívánsz engem attól a pillanattól, ahogy megláttuk egymást a forgatáson.-keze végül hasamon maradt-sajnos, vagy nem sajnos-. Én egy hirtelen mozdulattal fordítottam helyzetemen-amitől majdnem a vízben kötöttünk ki-így már szemben ültünk egymással és így ringatóztunk tovább a vízen. Lábaimat övéire raktam, így még közelebb kerültünk egymáshoz.
-És te...?-hajoltam arcához.-Te sem tagadhatod, hogy majd szét robbantál, amikor megláttál bikiniben.-mutatott ujjamat végig simítottam arcán, majd lejjebb haladva nyak vonalán és végül kidolgozott hasán állapodtam meg.-De tudom, hogy az öregeknek nem lehet olyan egyszerű...-vágtam sajnálkozó arcot, majd fogtam magam és becsúsztam a vízbe. Elúsztam egészen a bójáig, majd visszapillantottam Jared-re, aki még mindig a deszkán ült. Felkuncogtam arckifejezésén, amivel engem nézett. Talán igaza van Ni-nek...és tényleg kezdek teljesen belezúgni. De azt nem akarom, hogy kihasználjon, így még várnia kell, hogy AZ a bizonyos dolog megtörténjen. De sajnos ezt mindkettőnknek borzasztó nehéz lesz betartani...