Reggel eléggé erős fejfájással keltem, de ezt szinte abban a pillanatban el is felejtettem, amikor megláttam magam mellett a kissé borostás Jared-et. Szája egy icicpicit nyitva voltak, kezeit a párna alatt tartotta. Haja összevissza terült el a fehér ágyneműn. Hazugság nélkül egész reggel tudtam volna nézni...
-Ne bámulj!-morogta hirtelen, mire enyhe szívrohamot kaptam.
-Nem bámullak!-tiltakoztam.
-Ijesztő.-húzta a párnát a fejére, mire én hangos nevetésben törtem ki és csípőjére ülve próbáltam kirángatni az álmaiból.
-Kelj mér fel, nagypapi! Hallod? Hasadra süt a nap!-elkezdtem csikizni csupasz felsőtestét, amitől kissé összerándult és egy dő után már mély hangú nevetését is lehetett hallani, igaz csak tompán az arcát takaró párna miatt.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése