7. Rész TALÁN 3.0

Kinyitottam a szemeimet, de a várt fény helyett még a sötétség uralta a szobámat. A telefonom kijelzőjére hunyorogtam, ami hajnali 2 óra 38-at mutatott. Kissé elcsodálkoztam, azt hittem, hogy már bőven reggel van. Oldalra pillantottam az ágyon meggyőződve arról, hogy mellettem fekszik Jared, de csalódnom kellett. Gondoltam elindulok a keresésére, abban reménykedve, hogy a házat azért még nem hagyta el. Tekintve az este történteket, semmi nem fedte a testemet, csupán a takaró, így először is magamra kaptam valamit, ami egy tiszta bugyi és Jared-nek a fekete pólója volt, ami bőven a fenekem alá ért. A takaró alatt felmelegedett testemnek furcsa volt a hideg parkettával való érintkezés, ezért lábujjhegyen indultam ki az ajtón. Halkan kinyitottam az ajtót és körbenézve a folyosón már el is indultam jobbra, gondoltam ha itt is van, akkor lent a nappaliban, vagy a konyhában. Leosontam a leghallkabban, ahogy csak tudtam és nagy lépésekben, az részegen alvó embereket kikerülve elindultam a konyhába. Teljes sötétség borította be az egész házat, de az utcai lámpák fénye adott egy minimális világítást, így láttam Jared-et, aki a konyhaszigeten ülve egy pohár vízzel a kezében néz kifelé az ablakon.

-Nem tudsz aludni?-suttogtam. Úgy tűnt nem vett észre eddig, így ez a kérdésem kissé megijesztette, amin én csak kuncogtam.

-Megszomjaztam.-mosolyodott el, mire én-eddigi ajtófélfának támaszkodó pózomból-közelebb lépdeltem hozzá.

-Kérhetek?-néztem gyönyörű kék szemeibe, amit pontosan megvilágított egy kinti lámpa fénye, majd a poharához nyúlva ajkaimhoz emeltem és belekortyoltam a hideg italba.

-És te? Csak nem hiányoztam?-húzta féloldalas mosolyra száját, mire én a poharat letéve kezemből, combjaira támaszkodtam.

-Ami azt illeti...igazán visszajöhetnél mellém...eléggé fáztam is ott egyedül..-füllentettem, miközben kezeimet combjain futtattam végig újra meg újra, ami belőle egyre mélyebb sóhajokat csalt elő. Jól szórakoztam az egész helyzeten, mert jó érzés volt, hogy egy ilyen érett és dögös pasiból ezt tudom kihozni.

-Nos akkor...-mondatát nem fejezte be, hanem cselekedetével folytatta. Leugrott a bútorról, majd csípőmet megragadva a szemközti pultnak tolt finoman, mire a kezeim autómatikusan hajába tévedtek. Lehelletét bőrömön éreztem, amitől kirázott a hideg. Magasságomnak köszönhetően csak az ajkaival tudtam szemezni, de azt hiszem, ha magasabb lennék is ugyan ezt tenném.
-Nos akkor...?-suttogtam, majd nagy nehezen tekintetemet feljebb emelve, gyönyörű tengerkék szemeibe néztem. Ő csak elvigyorodott, majd hirtelen lejjebb hajolt és combom alá nyúlva felkapott az ölébe. Így mentünk egészen a szobámig, ahol végül óvatosan végig fektetett az ágyon.

-Annyira cseszettül szép vagy.-bár rajtam feküdt, karjaival megtartotta magát annyira, hogy ne nyomjon szét. Hajamat elsöpörte az arcomból, majd egy apór puszit nyomott az orromra. Kezemet végig vezettem csupasz felsőtestén, majd végül hajánál álapodtam meg.
-Ugye most már reggelig meg se fordul a fejedben itt hagyni engem?-suttogtam, mire ő édesen elmosolyodott és egy gyenge puszit nyomott a számra.
-Eszem ágában sincs.-boldogan elmosolyodtam, majd közelebb húztam magamhoz, hogy csókot adhassak édes ajkaira.

~Jared~

Nagyon szerencsésnek érzem magam. Talán a világ legszerencsésebb emberének. Ahogy elnéztem a karjaim között pihenő gyönyörűséget...nem tudom eddig hogy bírtam ki, hogy ne érintsem meg. Egyszerűen hihetetlen, még mindig, hogy pont én kellek neki. Oké, ez most olyan önbizalomhiányos kislánynak tűnt, de valóban...gyönyörű, okos, kedves, hihetetlen, de mégis egy apja korabeli férfit nézett ki magának, mint amilyen én vagyok.
-Nem vagyok álmos Jared.-ült fel, mire én mosolyra húztam az arcom. Nem csodálom, hogy nem az, én sem vagyok az...elég volt meglátnom az ingemben, meg egy szál alsóneműben és máris kiment az álom a szememből.
-Na és akkor mit szeretnél csinálni?-ültem én is kicsit feljebb. Ő átdobta bal lábát a csípőmön és derekamra ült.
-Nem is tudom...-támaszkodott mellkasomon vigyorogva.