~2 héttel később~
Reggel borzasztóan keltem. Nagyon rosszul voltam, ismét. Már körülbelül hatodik napja kelek így. Szóval mondhatni, hogy már szokásosan vettem célba gyors léptekkel a fürdőt és a wc fölé görnyedve adtam ki magamból tegnap esti vacsorám tartalmát.
-Hope!-hallottam meg Jared hangját lentről. Igen, ezalatt a két hét alatt elég sok időt töltöttünk egymással/egymásnál. -Hope? Hol vagy?-egyre közeledő hangjára lettem figyelmes, majd arra, hogy már mögöttem térdel és a hajamat fogja hátra.
-Jól van.-simogatta a hátamat nyugtatás képen.
-Jól vagyok, semmi baj.-lehúztam a wc-t és a tetejét lehajtva ráültem.-Már kicsit unom, hogy mindennap így indul a napom.-egy könnycsepp gördült le az arcomon, mire Jared közelebb jött hozzám és karjaiba zárt.
-Mitől lehet?-morogta a nyakamba, mire nekem elkerekedtek a szemeim és lassan elhúzódtam tőle.
-Jared...-kissé le voltam sokkolva...sőt. Jared-e pillantottam, aki kíváncsian és aggódva méregetett.-Jared...ismételtem el nevét.-Hányadika van?-kérdeztem halkan. Ő elővette telefonját, hogy válaszolni tudjon kérdésemre.
-Öhm...hatodika.-nyögte ki végre. Én felpattantam és a tükör elé sétálva lihegve hajoltam a csap felé...-Hé minden rendben?-jötte mögém és hátulról átölelve kérdezte. Én a tükörképének a szemébe nézve félve mondtam ki azt a négy szót, ami már percek óta vészjóslóan villog a fejemben.
-Azt hiszem, terhes vagyok.-ha nem éreztem volna-közelsége miatt-hogy még lélegzik, azt hittem volna, hogy nem.
-M-mi?-nevette el végét kissé idegesen.-Mi az, hogy terhes vagy?-kérdezte, mint aki csak nem hallott a fülének.
-Még venni kell tesztet, de eddig minden jel arra utal, hogy...-hátra fordultam hozzá, mire ő rekord sebességgel csapott le ajkaimra.
-Istenem annyira boldog vagyok Hope.-mondta csillogó szemekkel, majd kezét hasamra tette. Homlokát enyémnek döntve vigyorogva nézett szemeimbe.-A legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam.-arcáról ha akartam volna se tudtam volna letörölni a vigyort. Én csak könnybe lábadt szemekkel álltam és kezemet az övére raktam, amit még mindig hasamon tartott. A közelgő ünnepekre gondoltam és arra, hogy apának mit fogok mondani. Azt már elmondtuk neki, hogy együtt vagyunk és annyira nem is volt kiakadva, de ha ezt megtudja, biztosan nagy hisztit csap. Viszont a bátyáméktól még jobban tartok. Egyedül barátnőm reakciójától nem tartok, mert ő biztosan örülni fog a csöppségnek.
-Hoztam egy kis gyümölcsöt. Enned kéne valamit.-simogatta meg arcomat, mire én mosolyogva bólintottam és kézen fogva egymást elindultunk le a konyhába. Ott felültetett a pultra és szorgoskodni kezdett, amit én mosolyogva figyeltem. Miközben őt figyeltem, gondolataim teljesen elkalandoztak és egyre jobban belelovaltam magam a terhességbe. Persze abba részébe, ami a nyilvánosságot illeti. Mi lesz, ha ez az egész kiderül? Biztos, hogy családi és karrier szempontjából is nagy fordulatot fog venni az élet.
-Mi lesz, ha kiderül?-gondolataim teljesen elkalandoztak
-Jól van.-simogatta a hátamat nyugtatás képen.
-Jól vagyok, semmi baj.-lehúztam a wc-t és a tetejét lehajtva ráültem.-Már kicsit unom, hogy mindennap így indul a napom.-egy könnycsepp gördült le az arcomon, mire Jared közelebb jött hozzám és karjaiba zárt.
-Mitől lehet?-morogta a nyakamba, mire nekem elkerekedtek a szemeim és lassan elhúzódtam tőle.
-Jared...-kissé le voltam sokkolva...sőt. Jared-e pillantottam, aki kíváncsian és aggódva méregetett.-Jared...ismételtem el nevét.-Hányadika van?-kérdeztem halkan. Ő elővette telefonját, hogy válaszolni tudjon kérdésemre.
-Öhm...hatodika.-nyögte ki végre. Én felpattantam és a tükör elé sétálva lihegve hajoltam a csap felé...-Hé minden rendben?-jötte mögém és hátulról átölelve kérdezte. Én a tükörképének a szemébe nézve félve mondtam ki azt a négy szót, ami már percek óta vészjóslóan villog a fejemben.
-Azt hiszem, terhes vagyok.-ha nem éreztem volna-közelsége miatt-hogy még lélegzik, azt hittem volna, hogy nem.
-M-mi?-nevette el végét kissé idegesen.-Mi az, hogy terhes vagy?-kérdezte, mint aki csak nem hallott a fülének.
-Még venni kell tesztet, de eddig minden jel arra utal, hogy...-hátra fordultam hozzá, mire ő rekord sebességgel csapott le ajkaimra.
-Istenem annyira boldog vagyok Hope.-mondta csillogó szemekkel, majd kezét hasamra tette. Homlokát enyémnek döntve vigyorogva nézett szemeimbe.-A legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam.-arcáról ha akartam volna se tudtam volna letörölni a vigyort. Én csak könnybe lábadt szemekkel álltam és kezemet az övére raktam, amit még mindig hasamon tartott. A közelgő ünnepekre gondoltam és arra, hogy apának mit fogok mondani. Azt már elmondtuk neki, hogy együtt vagyunk és annyira nem is volt kiakadva, de ha ezt megtudja, biztosan nagy hisztit csap. Viszont a bátyáméktól még jobban tartok. Egyedül barátnőm reakciójától nem tartok, mert ő biztosan örülni fog a csöppségnek.
-Hoztam egy kis gyümölcsöt. Enned kéne valamit.-simogatta meg arcomat, mire én mosolyogva bólintottam és kézen fogva egymást elindultunk le a konyhába. Ott felültetett a pultra és szorgoskodni kezdett, amit én mosolyogva figyeltem. Miközben őt figyeltem, gondolataim teljesen elkalandoztak és egyre jobban belelovaltam magam a terhességbe. Persze abba részébe, ami a nyilvánosságot illeti. Mi lesz, ha ez az egész kiderül? Biztos, hogy családi és karrier szempontjából is nagy fordulatot fog venni az élet.
-Mi lesz, ha kiderül?-gondolataim teljesen elkalandoztak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése