Már korán reggel kipattant a szemem és nem is tudtam volna visszaaludni, ha akartam volna sem. Lassan kikeltem meleg ágyamból és a szobámból nyíló fürdő felé vettem az irányt, hogy rendbe szedjem magam. Egy húsz perces zuhany, hajmosással egybekötve és már újból a szobámban találtam magam, ahol épp ruhásszekrényem előtt állva próbáltam meg eldönteni, hogy mit vegyek fel ma. Semmiképpen nem akartam egy egyszerű farmert felvenni egy pólóval. Valami különlegesebbet akartam magamra ölteni, ugyanis ma találkozok apával, mégpedig a stúdióban, ahol a legújabb filmjét forgatják. Már nagyon vártam, hisz mindig is imádtam forgatásokra járni. A fantasztikus hangulat, az emberek, a nyüzsgés. Pár perc keresgélés után végül kiválasztottam a tökéletes szettet. Felvettem, majd visszasiettem a fürdőbe és megcsináltam az időközben már majdnem megszáradt hajam és a sminkem. Belenéztem a tükörbe és késznek nyilvánítottam magam. Egészen megvoltam elégedve a tükörképemmel, ami ritka szó, de most valahogy másképp néztem magamra. Azóta a bizonyos szakítás óta...most először érzem, hogy igenis lehetek még boldog.
Mindent elraktam? Telefon, sminktáska, napszemüveg, hajgumi, kocsikulcs, víz, rágógumi. Igen, szerintem indulhatunk. Majd ezzel a gondolattal már nyitottam is a bejárati ajtót és a garázs felé indulva, éjben fekete Range Rover-emhez sétáltam. Útközben a zene ordított a kocsiban én pedig a legtöbbet szintén ordítva énekeltem az előadóval együtt. Megint egy piros lámpa, ezt nem hiszem el! Káromkodások közepette adtam a saját tudtomra ismét, hogy ha így haladok, akkor estére talán odaérek.
A stúdiónál egy aranyos fiatal srác, fél fülén egy fülessel igazított el. Hamar odavezetett apához, amit én megköszönve búcsúztam el tőle, de ő már el is tűnt a nagy ember forgatagban. Apához léptem és hátulról ugrottam nyakába.
-Kicsim!-fordult meg mosolyogva és karjai közé szorított. Szorosan bújtam hozzá és kiélveztem a pillanatot, hisz elég ritkán találkozunk, mert ő is és én is sokat dolgozunk.
-Hiányoztál!-motyogtam, mire ő elnevette magát és még szorosabban vont magához.
-Te is nekem Hercegnő!-simogatta meg a hátam. Gyengéden eltolt magától és fordulva már mutatta is be nekem azt a rengeteg embert, aki körülöttünk állt. Mindenki nagyon kedves volt és mosolyogva üdvözöltek. A tizenötödik "Hello, Hope vagyok!"-nál, már kicsit kellemetlenül éreztem magam, de próbáltam mindenkihez mosolyogva oda fordulni.
-Kicsim, nézd!-húzott apa hirtelen arrébb. Mikor megpillantottam, majdnem felsikítottam.
-Uram isten apa! Ezt te...?-mutattam rá csodálkozva. Egy rendezői szék volt, amin az én nevem állt. Nagy tetszett, rögtön csináltam is vele egy selife-t, amit kiraktam Instára. Nagyon jól éreztem magam. Imádok forgatásokon járni. Az a pörgés és a sok ember...ennek van egy olyan jó hangulata, amit nem lehet elmondani. Ezt átélni kell.
Mindent elraktam? Telefon, sminktáska, napszemüveg, hajgumi, kocsikulcs, víz, rágógumi. Igen, szerintem indulhatunk. Majd ezzel a gondolattal már nyitottam is a bejárati ajtót és a garázs felé indulva, éjben fekete Range Rover-emhez sétáltam. Útközben a zene ordított a kocsiban én pedig a legtöbbet szintén ordítva énekeltem az előadóval együtt. Megint egy piros lámpa, ezt nem hiszem el! Káromkodások közepette adtam a saját tudtomra ismét, hogy ha így haladok, akkor estére talán odaérek.
A stúdiónál egy aranyos fiatal srác, fél fülén egy fülessel igazított el. Hamar odavezetett apához, amit én megköszönve búcsúztam el tőle, de ő már el is tűnt a nagy ember forgatagban. Apához léptem és hátulról ugrottam nyakába.
-Kicsim!-fordult meg mosolyogva és karjai közé szorított. Szorosan bújtam hozzá és kiélveztem a pillanatot, hisz elég ritkán találkozunk, mert ő is és én is sokat dolgozunk.
-Hiányoztál!-motyogtam, mire ő elnevette magát és még szorosabban vont magához.
-Te is nekem Hercegnő!-simogatta meg a hátam. Gyengéden eltolt magától és fordulva már mutatta is be nekem azt a rengeteg embert, aki körülöttünk állt. Mindenki nagyon kedves volt és mosolyogva üdvözöltek. A tizenötödik "Hello, Hope vagyok!"-nál, már kicsit kellemetlenül éreztem magam, de próbáltam mindenkihez mosolyogva oda fordulni.
-Kicsim, nézd!-húzott apa hirtelen arrébb. Mikor megpillantottam, majdnem felsikítottam.
-Uram isten apa! Ezt te...?-mutattam rá csodálkozva. Egy rendezői szék volt, amin az én nevem állt. Nagy tetszett, rögtön csináltam is vele egy selife-t, amit kiraktam Instára. Nagyon jól éreztem magam. Imádok forgatásokon járni. Az a pörgés és a sok ember...ennek van egy olyan jó hangulata, amit nem lehet elmondani. Ezt átélni kell.
Hirtelen megpillantottam egy srácot egyedül ülni az egyik kanapén. Ő is épp engem nézett, így találkozott tekintetünk. Hosszú barna haja kilógott a kalapja alól, egy fehér felirattal ellátott atléta szerű felső volt rajta és egy fekete csőfarmer. Kezei az ölében, összekulcsolva pihentek. Valami azt súgta, hogy oda kéne menni hozzá, de mi van, ha egyedül akar lenni? Apához fordulva próbáltam megtudni, hogy ki is az a csendes idegen a kanapén, de apa már egy újabb emberrel vitatta meg a "dolgokat", így inkább hagytam dolgozni.
Én közelebb sétáltam az idegenhez és leültem mellé a piros kanapéra. Nem szólalt meg, ahogy én sem. Csak néztük egymást egy darabig.
-Hope vagyok!-mosolyogtam és kezet nyújtottam.
-Jared! Örülök, hogy megismerhetlek Hope.-mutatkozott be ő is.-Körbe vezesselek?-mosolyodott el halványan. Én szintén mosolyogva bólintottam, mire felállt és kitette karját, hogy karoljak belé. Én nevetve megtettem és el is indultunk a hatalmas épületben. Ő folyamatosan mesélt. Hol magáról, hol más emberekről, akik ott dolgoztak.
Én közelebb sétáltam az idegenhez és leültem mellé a piros kanapéra. Nem szólalt meg, ahogy én sem. Csak néztük egymást egy darabig.
-Hope vagyok!-mosolyogtam és kezet nyújtottam.
-Jared! Örülök, hogy megismerhetlek Hope.-mutatkozott be ő is.-Körbe vezesselek?-mosolyodott el halványan. Én szintén mosolyogva bólintottam, mire felállt és kitette karját, hogy karoljak belé. Én nevetve megtettem és el is indultunk a hatalmas épületben. Ő folyamatosan mesélt. Hol magáról, hol más emberekről, akik ott dolgoztak.
-Látod ott azt a srácot?-mutatott egy farmersapkás vékony fiúra...
Nagyon sok mindent megtudtam róla és én is meséltem neki. Szinte az egész délelőttjét velem töltötte. Borzasztóan jól éreztem magam a társaságában és reméltem, hogy ennek nem lesz vége azzal, hogy haza megyek. Egy eléggé csendes helyre érkeztünk, ahol már alig lézengett pár ember, majd a vége fele már szinte csak mi ketten voltunk. Mindketten rendíthetetlenül csak meséltünk és meséltünk. Mintha ezer éves barátok lennénk, akik rég nem találkoztak a sok a mondanivalójuk a másiknak.
-Van egy báttyám, Shannon. Ő a dobosa a bandánknak.-mesélt.-Én énekelek.-én pedig csak úgy ittam minden egyes szavát. Még senkivel sem éreztem ezt korábban
-Nekem is van testvérem. Kettő is!-mosolyogtam.-Két báttyám.
-Az azért nem semmi. Két sráccal felnőni.-biccentett elismerően.-Na és hány évvel idősebbek?-kérdezte.
-Bryan öt, Simon kettő. Igen...most szombaton lesz Sam huszonnyolcadik születésnapja.-mondtam. Pár perc csend telepedett közénk. Azt nem tudom, hogy az ő agya mivel volt elfoglalva, de az enyém folyamatosan azon kattogott, hogy elmondjam neki, hogy mennyire kedvelem.
-Jared, figyelj. Én nagyon megkedveltelek. Tényleg és szeretnék veled még több időt eltölteni.-mosolyogtam zavaromban.
-Várj!-állt meg hirtelen és szembe került velem.-Simon két évvel idősebb nálad...És most lesz 28 éves...akkor te 26 éves vagy?-gondolkozott, mire én kissé félve bólintottam. Nem értettem miért olyan nagy dolog ez..
-Miért? Van valami baj?-próbáltam biztatóan mosolyogni.
-Öhm...mennyire kedveltél meg?-kérdezte, mire én kissé erőltetetten felnevettem.
-Hát...eléggé.-tűrtem hajam a fülem mögé zavaromban. Ő megfogta a kezem, mire nekem a gyomromban valami észveszejtő tombolás vette kezdetét.
-És...mennyire zavarna egy kis...korkülönbség?-nézett szemeimbe, mire én nyeltem egyet. Öhm...volt már nálam idősebb pasim, de még fiatalabb sosem és nem is terveztem soha nálam fiatalabb fiúkkal járni.
-Hány évvel vagy fiatalabb?-hajtottam le a fejem kissé idegesen. Nem rá haragudtam, hanem magamra...amiért egyből elhittem, hogy ez majd valami tökéletes kapcsolat lesz. Halk nevetése rántott vissza a valóságba.
-Fiatalabb? Hope, én negyvennégy éves vagyok.-mondta halál komolyan, mire szemeim körülbelül a kétszeresükre nőttek.
-Mi van?!-kérdeztem végül döbbenten.
-Tudtam, hogy ez így nem fog menni, ne haragudj!-engedte el kezem, majd elindult volna, de én megfogtam háromszög mintával díszített kezét.
-Jared várj! Egy szóval sem mondtam, hogy ez engem zavarna. Csak nem néztelek negyvennégy évesnek, ennyi az egész.-mosolyogtam őszintén.-De ha apám tudomást szerez a mi kis "barátkozásunkról"-mutattam idézőjelet a levegőben.-Akkor téged valószínűleg kirúg, engem meg egy toronyba zár életem végéig.-mondtam komolyan, mire ő édesen elnevette magát.
-Egy korod béli lánnyal sem éreztem még ilyen jól magam.-jött közelebb.-Őszintén.-simított végig arcomon hüvelyk ujjával. Én elmosolyodtam, mint tettén, mint szavain.
-Hát én apámon kívül nem is nagyon lógtam még korod béli pasasokkal.-böktem meg mellkasát mutató ujjammal, mire ő halkan felnevetett.-De nagyon is élvezem.
-Este lesz egy ilyen rendezvény szerű dolog. Ott lesznek a többiek, meg egy csomó más gazdag ember, akikkel jó pofizni kell egész este...-forgatta meg szemeit, mire én elnevettem magam.-Gondoltam eljöhetnél te is. Legalább tudnék kivel normálisan beszélgetni.-magyarázta, mire én egy bólintással jeleztem beleegyezésem. Pár másodpercig néztem lélegzetelállítóan kék szemeit, majd hirtelen ötlettől vezérelve szorosan hozzá bújtam. Ő kissé meglepődött azt hiszem, de rögtön viszonozta tettem és derekamra csúsztatta kezeit, majd még jobban magához vont. Pár perc néma ölelkezés után, lassan kibújtam karjai közül és megálltam előtte. Ő újból eltüntette a köztünk lévő körülbelül fél métert és homlokon csókolt, amitől ismét feléledtek a gyomrom apró kis lakói. Ezután vissza sétáltunk a nagy tömegbe, ahol kissé le lettünk cseszve, hogy hol voltunk ilyen sokáig, de mi csak egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Még szerencse, hogy apám ezt nem látta, mert rögtön kombinált volna. Kész csoda, hogy a többiek nem tették.
-Most mennem kell a sminkeshez, meg a fodrászhoz. Ha elmennél, előtte szólj!-mondta halkan a fülemhez hajolva Jared, mert konkrétan az auránkba álltak az emberek. Egy fiatal kislány-aki maximum 19 éves lehetett-eléggé gonosz arccal méregetett, amin én személy szerint jól szórakoztam és próbáltam még rátenni egy lapáttal. Jared mondatára bólintottam, majd én is füléhez hajoltam.
-A kis vörös barátnőd eléggé féltékenynek tűnik.-mondtam, mire elhajolt tőlem és a lányra nézett, aki még mindig rendíthetetlenül utált engem. J vissza fordult hozzám és egy hosszú csókot nyomott az arcomra, amire nekem enyhén pír-be borult az arcom és egy levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra. Egy utolsó kacsintás és már el is tűnt. A kis utánfutója még egy gyilkos pillantást intézett felém, amire én mosolyogva intettem neki.
-Látom eléggé összenőttetek!-hallottam meg egy csilingelő női hangot magam mögül. Egy száz nyolcvan fokos fordulatot vettem és szembe találtam magam egy gyönyörű, szőke hajú nővel.
-Margot vagyok!-nyújtott kezet mosolyogva, mire én is ezt tettem.
-Hope.-mutatkoztam be. Ő egy ideig nézett, majd szorosan magához ölelt. Kicsit meglepődtem, de azért viszonoztam tettét.
-Annyira örülök, hogy megismerhetlek, David már rengeteget mesélt rólad!-mondta, amivel eléggé meglepett. Ezt még mástól nem hallottam, sőt mindenki meglepődött, mikor megtudta, hogy a lánya vagyok.
-Mi mindent?-nevettem fel kínosan. Ő belém karolt és maga után húzva indult el, miközben folyamatosan mesélt.
-Hát múltkor volt egy ilyen kis találkozónk, amikor összeismerkedtünk, stb. és ott Will, mint mindig szórakoztatta a drága népet, a fiúk őt hallgatták, mi lányok pedig David-el beszélgettünk. Mesélt ő is magáról, de főleg rólad, meg a testvéreidről. Hogy te vagy a kis hercegnője, meg hasonlók.-mosolygott rám, mire én a fejemet ráztam nevetve, de nagyon jól esett, hogy apa ilyet mondott rólam. Tudom jól, hogy nagyon szeret, de azért nem gondoltam volna, hogy még a munkatársainak is rólam mesél.-Nagyon szeret téged.-kacsintott vigyorogva.-De úgy látom más is eléggé megkedvelt.-vigyorodott el, mire én értetlenül néztem rá. Ő fejével Jared felé bökött, akit, a lányokból és fiúkból álló csapat "készített" épp elő. Az arcát, a haját és a ruháját a forgatásra. Csak figyeltem tökéletes arcvonalait, a kezeit, amik combjain pihentek és a lábait, amik valamiféle ritmust doboltak. Én elmosolyodtam és megráztam a fejem.
-Na figyelj! Ha nekem nem hiszel, akkor legalább neki higgy.-mondta, majd oda ment Jared-hez én pedig még csak közbe szólni sem tudtam.
-Héj Puddin! Mizujs?-támaszkodott meg előtte az asztalon. Ő fél szemét kinyitva leste meg, hogy ki az.
-Épp próbáljuk előhozni belőlem a szerelmedet.-nevette el magát halkan, mire Margot csak vigyorogva a szemét forgatta, majd egy elég mindent sejtő pillantást vetett rám, mire én közelebb sétáltam hozzájuk. Nem szólaltam meg, csupán megálltam Margot mellett és csak néztem J-t.
-Jaj szia Hope! Mizu?-szólalt meg Margot, mire én értetlenül néztem rá, de ő csak kacsintott egyet. Nem értettem mit tervez, de inkább nem szólaltam meg.
-Hope! Hello! Látom megismerkedtetek Margot-al!-nézett rám mind két szemével Jared, mire én zavartan pillantottam le cipőjére.
-Ühhüm.-bólintottam. Mikor felpillantottam, Jared még mindig nézett engem, de ezúttal én sem fordultam el. Felvettem vele a szemkontaktust, mire ő egy nagyon apró féloldalas mosolyra húzta az ajkait.
-Margot, gyere légyszíves!-szólt oda egy magas szőke hajú srác pár székkel arrébb-ról, mire én is oda kaptam a tekintetem.
-Megyek!-kiabált vissza, majd egy mindent eláruló utolsó pillantással búcsúzott tőlem.-Na és jól nézzen ki az én Puddin-om!-kiabálta a szomszédos asztal felé tartva. Én elmosolyodtam, aztán tovább vezettem tekintetemet a tömegen és csak néztem a sok nyüzsgő embert. Mindenki tudta a dolgát, csinálta amit kellett neki, kivéve én. Én voltam ebben a hatalmas szénakazalban az apró tű. Egy kakukktojás, aki szinte senkit sem ismer...
-Hope, minden rendben?-nyúlt kezemhez Jared, ezzel kirántva engem gondolatmenetemből. Rákaptam tekintetem, és mosolyogva bólintottam.
-Na hogy festek eddig?-vigyorgott rám őrülten. A fogain valamiféle fém védő...bigyók voltak, amik rettentő ijesztővé tették az amúgy édes mosolyát.
-Hát nem rossz...de hatásosabb lenne, ha nem zöld lenne a szemöldököd...hanem egyáltalán nem is lenne! Úgy még őrültebbnek néznél ki.-húztam az agyát, mire ő belenézett a tükörbe és szemöldökét takargatva gondolta át, az amúgy csak poénnak szánt "ötletemet".
-Hé Steve! Szedjük le a szemöldököm.-szólt oda az egyik sminkes srácnak, mire az kicsit döbbenten ugyan, de kezébe vette az asztalról a hajnyírót.
-Jared, én csak vicceltem!-néztem döbbenten rá, majd a srácra, aki kezében a már bekapcsolt hajnyíróval állt és ijedten nézett hol rám, hol Jared-re.
-Biztos vagy benne?-kérdezte meg még egyszer a fiú...körülbelül századjára. Én szemeimet eltakarva vártam, hogy mi fog ebből kisülni.
-Persze, teljesen!-nézte rendíthetetlenül a tükörképét. Izgatottan vártam, hogy hogyan fog kinézni szemöldök nélkül.
-Van egy báttyám, Shannon. Ő a dobosa a bandánknak.-mesélt.-Én énekelek.-én pedig csak úgy ittam minden egyes szavát. Még senkivel sem éreztem ezt korábban
-Nekem is van testvérem. Kettő is!-mosolyogtam.-Két báttyám.
-Az azért nem semmi. Két sráccal felnőni.-biccentett elismerően.-Na és hány évvel idősebbek?-kérdezte.
-Bryan öt, Simon kettő. Igen...most szombaton lesz Sam huszonnyolcadik születésnapja.-mondtam. Pár perc csend telepedett közénk. Azt nem tudom, hogy az ő agya mivel volt elfoglalva, de az enyém folyamatosan azon kattogott, hogy elmondjam neki, hogy mennyire kedvelem.
-Jared, figyelj. Én nagyon megkedveltelek. Tényleg és szeretnék veled még több időt eltölteni.-mosolyogtam zavaromban.
-Várj!-állt meg hirtelen és szembe került velem.-Simon két évvel idősebb nálad...És most lesz 28 éves...akkor te 26 éves vagy?-gondolkozott, mire én kissé félve bólintottam. Nem értettem miért olyan nagy dolog ez..
-Miért? Van valami baj?-próbáltam biztatóan mosolyogni.
-Öhm...mennyire kedveltél meg?-kérdezte, mire én kissé erőltetetten felnevettem.
-Hát...eléggé.-tűrtem hajam a fülem mögé zavaromban. Ő megfogta a kezem, mire nekem a gyomromban valami észveszejtő tombolás vette kezdetét.
-És...mennyire zavarna egy kis...korkülönbség?-nézett szemeimbe, mire én nyeltem egyet. Öhm...volt már nálam idősebb pasim, de még fiatalabb sosem és nem is terveztem soha nálam fiatalabb fiúkkal járni.
-Hány évvel vagy fiatalabb?-hajtottam le a fejem kissé idegesen. Nem rá haragudtam, hanem magamra...amiért egyből elhittem, hogy ez majd valami tökéletes kapcsolat lesz. Halk nevetése rántott vissza a valóságba.
-Fiatalabb? Hope, én negyvennégy éves vagyok.-mondta halál komolyan, mire szemeim körülbelül a kétszeresükre nőttek.
-Mi van?!-kérdeztem végül döbbenten.
-Tudtam, hogy ez így nem fog menni, ne haragudj!-engedte el kezem, majd elindult volna, de én megfogtam háromszög mintával díszített kezét.
-Jared várj! Egy szóval sem mondtam, hogy ez engem zavarna. Csak nem néztelek negyvennégy évesnek, ennyi az egész.-mosolyogtam őszintén.-De ha apám tudomást szerez a mi kis "barátkozásunkról"-mutattam idézőjelet a levegőben.-Akkor téged valószínűleg kirúg, engem meg egy toronyba zár életem végéig.-mondtam komolyan, mire ő édesen elnevette magát.
-Egy korod béli lánnyal sem éreztem még ilyen jól magam.-jött közelebb.-Őszintén.-simított végig arcomon hüvelyk ujjával. Én elmosolyodtam, mint tettén, mint szavain.
-Hát én apámon kívül nem is nagyon lógtam még korod béli pasasokkal.-böktem meg mellkasát mutató ujjammal, mire ő halkan felnevetett.-De nagyon is élvezem.
-Este lesz egy ilyen rendezvény szerű dolog. Ott lesznek a többiek, meg egy csomó más gazdag ember, akikkel jó pofizni kell egész este...-forgatta meg szemeit, mire én elnevettem magam.-Gondoltam eljöhetnél te is. Legalább tudnék kivel normálisan beszélgetni.-magyarázta, mire én egy bólintással jeleztem beleegyezésem. Pár másodpercig néztem lélegzetelállítóan kék szemeit, majd hirtelen ötlettől vezérelve szorosan hozzá bújtam. Ő kissé meglepődött azt hiszem, de rögtön viszonozta tettem és derekamra csúsztatta kezeit, majd még jobban magához vont. Pár perc néma ölelkezés után, lassan kibújtam karjai közül és megálltam előtte. Ő újból eltüntette a köztünk lévő körülbelül fél métert és homlokon csókolt, amitől ismét feléledtek a gyomrom apró kis lakói. Ezután vissza sétáltunk a nagy tömegbe, ahol kissé le lettünk cseszve, hogy hol voltunk ilyen sokáig, de mi csak egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Még szerencse, hogy apám ezt nem látta, mert rögtön kombinált volna. Kész csoda, hogy a többiek nem tették.
-Most mennem kell a sminkeshez, meg a fodrászhoz. Ha elmennél, előtte szólj!-mondta halkan a fülemhez hajolva Jared, mert konkrétan az auránkba álltak az emberek. Egy fiatal kislány-aki maximum 19 éves lehetett-eléggé gonosz arccal méregetett, amin én személy szerint jól szórakoztam és próbáltam még rátenni egy lapáttal. Jared mondatára bólintottam, majd én is füléhez hajoltam.
-A kis vörös barátnőd eléggé féltékenynek tűnik.-mondtam, mire elhajolt tőlem és a lányra nézett, aki még mindig rendíthetetlenül utált engem. J vissza fordult hozzám és egy hosszú csókot nyomott az arcomra, amire nekem enyhén pír-be borult az arcom és egy levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra. Egy utolsó kacsintás és már el is tűnt. A kis utánfutója még egy gyilkos pillantást intézett felém, amire én mosolyogva intettem neki.
-Látom eléggé összenőttetek!-hallottam meg egy csilingelő női hangot magam mögül. Egy száz nyolcvan fokos fordulatot vettem és szembe találtam magam egy gyönyörű, szőke hajú nővel.
-Margot vagyok!-nyújtott kezet mosolyogva, mire én is ezt tettem.
-Hope.-mutatkoztam be. Ő egy ideig nézett, majd szorosan magához ölelt. Kicsit meglepődtem, de azért viszonoztam tettét.
-Annyira örülök, hogy megismerhetlek, David már rengeteget mesélt rólad!-mondta, amivel eléggé meglepett. Ezt még mástól nem hallottam, sőt mindenki meglepődött, mikor megtudta, hogy a lánya vagyok.
-Mi mindent?-nevettem fel kínosan. Ő belém karolt és maga után húzva indult el, miközben folyamatosan mesélt.
-Hát múltkor volt egy ilyen kis találkozónk, amikor összeismerkedtünk, stb. és ott Will, mint mindig szórakoztatta a drága népet, a fiúk őt hallgatták, mi lányok pedig David-el beszélgettünk. Mesélt ő is magáról, de főleg rólad, meg a testvéreidről. Hogy te vagy a kis hercegnője, meg hasonlók.-mosolygott rám, mire én a fejemet ráztam nevetve, de nagyon jól esett, hogy apa ilyet mondott rólam. Tudom jól, hogy nagyon szeret, de azért nem gondoltam volna, hogy még a munkatársainak is rólam mesél.-Nagyon szeret téged.-kacsintott vigyorogva.-De úgy látom más is eléggé megkedvelt.-vigyorodott el, mire én értetlenül néztem rá. Ő fejével Jared felé bökött, akit, a lányokból és fiúkból álló csapat "készített" épp elő. Az arcát, a haját és a ruháját a forgatásra. Csak figyeltem tökéletes arcvonalait, a kezeit, amik combjain pihentek és a lábait, amik valamiféle ritmust doboltak. Én elmosolyodtam és megráztam a fejem.
-Na figyelj! Ha nekem nem hiszel, akkor legalább neki higgy.-mondta, majd oda ment Jared-hez én pedig még csak közbe szólni sem tudtam.
-Héj Puddin! Mizujs?-támaszkodott meg előtte az asztalon. Ő fél szemét kinyitva leste meg, hogy ki az.
-Épp próbáljuk előhozni belőlem a szerelmedet.-nevette el magát halkan, mire Margot csak vigyorogva a szemét forgatta, majd egy elég mindent sejtő pillantást vetett rám, mire én közelebb sétáltam hozzájuk. Nem szólaltam meg, csupán megálltam Margot mellett és csak néztem J-t.
-Jaj szia Hope! Mizu?-szólalt meg Margot, mire én értetlenül néztem rá, de ő csak kacsintott egyet. Nem értettem mit tervez, de inkább nem szólaltam meg.
-Hope! Hello! Látom megismerkedtetek Margot-al!-nézett rám mind két szemével Jared, mire én zavartan pillantottam le cipőjére.
-Ühhüm.-bólintottam. Mikor felpillantottam, Jared még mindig nézett engem, de ezúttal én sem fordultam el. Felvettem vele a szemkontaktust, mire ő egy nagyon apró féloldalas mosolyra húzta az ajkait.
-Margot, gyere légyszíves!-szólt oda egy magas szőke hajú srác pár székkel arrébb-ról, mire én is oda kaptam a tekintetem.
-Megyek!-kiabált vissza, majd egy mindent eláruló utolsó pillantással búcsúzott tőlem.-Na és jól nézzen ki az én Puddin-om!-kiabálta a szomszédos asztal felé tartva. Én elmosolyodtam, aztán tovább vezettem tekintetemet a tömegen és csak néztem a sok nyüzsgő embert. Mindenki tudta a dolgát, csinálta amit kellett neki, kivéve én. Én voltam ebben a hatalmas szénakazalban az apró tű. Egy kakukktojás, aki szinte senkit sem ismer...
-Hope, minden rendben?-nyúlt kezemhez Jared, ezzel kirántva engem gondolatmenetemből. Rákaptam tekintetem, és mosolyogva bólintottam.
-Na hogy festek eddig?-vigyorgott rám őrülten. A fogain valamiféle fém védő...bigyók voltak, amik rettentő ijesztővé tették az amúgy édes mosolyát.
-Hát nem rossz...de hatásosabb lenne, ha nem zöld lenne a szemöldököd...hanem egyáltalán nem is lenne! Úgy még őrültebbnek néznél ki.-húztam az agyát, mire ő belenézett a tükörbe és szemöldökét takargatva gondolta át, az amúgy csak poénnak szánt "ötletemet".
-Hé Steve! Szedjük le a szemöldököm.-szólt oda az egyik sminkes srácnak, mire az kicsit döbbenten ugyan, de kezébe vette az asztalról a hajnyírót.
-Jared, én csak vicceltem!-néztem döbbenten rá, majd a srácra, aki kezében a már bekapcsolt hajnyíróval állt és ijedten nézett hol rám, hol Jared-re.
-Biztos vagy benne?-kérdezte meg még egyszer a fiú...körülbelül századjára. Én szemeimet eltakarva vártam, hogy mi fog ebből kisülni.
-Persze, teljesen!-nézte rendíthetetlenül a tükörképét. Izgatottan vártam, hogy hogyan fog kinézni szemöldök nélkül.
-Te jó ég! Az a durva...hogy még így is jól nézel ki.-mondtam döbbenten. Már a haja is kész volt, ami -már szinte rikítóan-zöld volt, a szemei körül sötétre volt festve, a szája erősen ki volt húzva vörös festékkel, az arcra hófehér volt és apróbb hegek és tetkók díszítették arcát., csak úgy, mint egész felső testét. Egy lilás melegítő nadrág volt rajta, és egy lila bőr kabát. Alatta semmi nem volt, így tökéletes rálátása nyílt bárkinek tökéletesen kidolgozott felsőtestére. Még mindig nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet 18 évvel idősebb nálam. Egyszerűen ellehetne őt adni egy huszonéves srácnak is.
A sminkes fiúnak mással is foglalkozni kellett, így-pár méteres körzetbe legalábbis-ketten maradtunk. Ő felállt a székből és közelebb jött hozzám, mire én hátrálni kezdtem, de hamar az asztalnak ütközött fenekem, így csak vártam, hogy mit tervez.
-Szóval jól nézek ki?-kérdezte közel arcomhoz. Leheletét bőrömön éreztem, mire jóleső bizsergés járta át a testem. Nehezebben vettem a levegőt, mióta ebben a pózban állunk. Ő végig szemeimbe nézett, amit én többé kevésbé álltam. Ő gyűrűkkel és más arany vagy ezüst karláncokkal díszített kezével beletúrt zöld hajába, majd hátrébb lépett, hogy szemügyre vegye magát a tükörben. Én próbáltam visszanyerni a normális légzésem, ami egy idő után sikerült is, hála istennek.
-Ja, álom pasi vagyok.-mondta, majd őrülten felnevetett, amin én is elnevettem magam kicsit, majd elindultam megkeresni apát. Természetesen ezt Mr. J nem hagyhatta szó nélkül és kezeim után nyúlva megállított.
-Hova-hova?-túrt ismét hajába. Hangja teljesen más volt, mint reggel. Mélyebb, ijesztőbb, viccesebb.
-Apához megyek.-válaszoltam, majd tovább indultam volna, de nem ment könnyen mellette.
A sminkes fiúnak mással is foglalkozni kellett, így-pár méteres körzetbe legalábbis-ketten maradtunk. Ő felállt a székből és közelebb jött hozzám, mire én hátrálni kezdtem, de hamar az asztalnak ütközött fenekem, így csak vártam, hogy mit tervez.
-Szóval jól nézek ki?-kérdezte közel arcomhoz. Leheletét bőrömön éreztem, mire jóleső bizsergés járta át a testem. Nehezebben vettem a levegőt, mióta ebben a pózban állunk. Ő végig szemeimbe nézett, amit én többé kevésbé álltam. Ő gyűrűkkel és más arany vagy ezüst karláncokkal díszített kezével beletúrt zöld hajába, majd hátrébb lépett, hogy szemügyre vegye magát a tükörben. Én próbáltam visszanyerni a normális légzésem, ami egy idő után sikerült is, hála istennek.
-Ja, álom pasi vagyok.-mondta, majd őrülten felnevetett, amin én is elnevettem magam kicsit, majd elindultam megkeresni apát. Természetesen ezt Mr. J nem hagyhatta szó nélkül és kezeim után nyúlva megállított.
-Hova-hova?-túrt ismét hajába. Hangja teljesen más volt, mint reggel. Mélyebb, ijesztőbb, viccesebb.
-Apához megyek.-válaszoltam, majd tovább indultam volna, de nem ment könnyen mellette.
-Este tali?-kérdését megtoldotta végül egy kisfiús mosollyal is, aminek ha akartam volna sem tudtam volna nemet mondani.
-Azt ki kell érdemelni.-ráztam a fejem, mire ő kifejezéstelen arccal nézett rám. Hirtelen közelebb lépett, majd kezeit csípőmre vezetve irtó szorosan magához vont egy ölelésbe. Arcát nyakamba fúrta és egy nedves csókot nyomott nyakhajlatomba, amitől kirázott a hideg.
-Mit szólsz? Nyerő vagyok?-húzódott el.
-Mondjuk.-kacsintottam, majd sarkon fordultam és elindultam felkutatni apát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése