A bójára kapaszkodva néztem ismét hátra mosolyogva, de mihelyst megfordultam már mögöttem is volt a kék szemű a deszkájával együtt. A víz alatt megragadta derekam és magához rántott, mire én felsikkantottam. Kezeimmel vállába kapaszkodtam. Ő lábával ráállt a bójára, így én oldalazva rátudtam ülni combjaira. Bal kezével megkapaszkodott a bója tetejébe, így azzal is tartotta a hátam.
-Meddig tudjuk ezt csinálni?-fejemet vállán pihentettem. Ő halkan felnevetett, mire én is mosolyra húztam az ajkaim.
-Mire gondolsz?-persze, hogy neki ezt is félre kell értenie.
-Hát, hogy titkolóznunk kell, meg vigyázni nehogy valaki meglássa, hogy kislányokkal hancúrozol.-a végére elnevettem magam. Nem szólalt meg de mivel nagyon kíváncsi voltam arckifejezésére, ezért felemeltem a fejemet és fürkészni kezdtem.
-Figyelj, én már a legelején nyíltan játszottam...-rántott vállat, amin én hangosan felnevettem.-És nem mondhatni, hogy nagyon tiltakoztál volna ellene.-nézett le rám, mire én vigyorogva lehajtottam a fejem.
-Már késő volt, bármit mondhattál volna...-rántottam vállat zavaromban, mire ő állam alá nyúlva arra kényszerített, hogy szemébe nézzek.
-Gyönyörű vagy.-lehelte számra ezt a két szót. A bókért cserébe én egy érzéki csókban részesítettem.
-Te meg nem vagy papi.-fogtam bal kezemmel az arcát, mire ő elvigyorodott. Ismét egy csókban forrtunk össze, ami kezdett eléggé elfajulni. Jobb kezét combomra csúsztatta, onnan pedig a fenekemre, míg én vállairól áttértem a hajára, amiből már kezdett kimenni a zöld szín. Kezei lassan combjaim közé keveredett, mire csókunkba nyögtem. Viszont én sem tétlenkedtem. Kezemet levezettem mellkasán keresztül egészen a fürdőnadrágjáig. V vonalán láthatatlanba simítottam végig, majd végül kezem még lejjebb csúszott és nadrágon keresztül végig simítottam férfiasságán. Ő is belenyögött csókunkba, mire elmosolyodtam. Egy kis önbizalmat adott, hogy miattam van ennyire "feszült" helyzetben. Egy idő után már nem bírtam és ajkaimat elszakítottam az övéitől. Vállára hajtottam a fejem és aprókat nyögve élveztem ujjai mozgását. Ő nyakamat borította be apró puszikkal, ami csak tovább fokozta bennem az élvezeteket. Egy idő után már nem bírtam tovább és egy nagyobb nyögésre sikeredett hang szakadt fel torkomból, miközben a nadrágján pihenő bal kezemmel erőteljesen rámarkoltam, mire ő is nyögött egyet. Miután sikerült lecsillapodnom ajkaimat ismét övéi ellen nyomtam és ismét elvesztünk egy forró csókban. Jobb kezét elvette a bójáról és így már mind két karját körém tekerte, míg az én lábaim dereka köré csavarodtak. Kezei lecsúsztak fenekemre, amibe bele is markolt, mire én felsóhajtottam. Ő csak elmosolyodott reakciómon.
-Édes, hogy minden apró érintésemre így reagálsz.-nyomott csókot a homlokomra. Arcom enyhén pír-be borult e mondat hallatán.
-Fogd be!-zavaromban a vizet kezdtem nézni, mire ő még hangosabban kezdett nevetni.
-Hé nyugi! Előttem aztán ne szégyelld magad! Gyönyörű vagy...a lábujjaidtól kezdve, a lábaidon át..-simított végig combomon.-a feneked..-markolt ismét bele az említett testrészbe.-..a hasad...-vezette tovább kezét.-Azok az apró kezeid.-vette kezébe kezemet és apró csókokkal lepett el.-A melleid...-melleim között is végig csókolt.-a nyakad..-tovább folytatta az apró csókok szórását.-az arcod...-adott arcom szinte minden apró kis négyzetcentiméterére egy apró csókot.-egészen a hajadig...-csókolt hajamba..-tetőtől, talpig meseszép vagy Hope...én pedig egy baromi szerencsés ember, amiért mindezt ilyen közelről megcsodálhatom..és hogy itt lehetek veled...hogy szeretnél megismerni és nem löksz el magadtól, amiért nem vagyok a leghangosabb és legtökéletesebb ember a világon...tudom, hogy nem vagyok olyan, akit mindenki bír, mert kissé fura vagyok és nem mindig azt teszem, mondom, amit mindenki elvárna..., de úgy érzem, hogy te valahogy mégis megértesz ...és ezt nagyon köszönöm neked..-végig szemeimbe nézett, amitől a gyomromban élő kis pillangók szinte megőrültek. Mondata végén aztán egy hosszú és forró csókkal ajándékozott meg.
-Én vagyok a szerencsés, amiért akkor, ott a forgatáson valami azt súgta, hogy mennyek oda hozzád...-simítottam végig hüvelykujjammal sima arcán, mire ő elmosolyodott.-És hogy megismertelek és hogy az a lány lehetek, akit isteni csókjaiddal ajándékozol meg...Hogy veled lehetek, hogy veled tölthetem a napjaimat, hogy elmondhatok neked bármit és te is nekem....ez számomra mindennél többet jelent.-mondtam őszintén.-Egy csodálatos ember vagy Jared...és egy barom, aki máshogy látja....nagyon büszke vagyok, hogy...a barátodnak mondhatom magam.-mosolyogtam, mire ő akaratosan csapott le ajkaimra, de pár másodperc múlva elhúzódott.
-Nem...-döntötte nekem a homlokát.-Te nem egyszerűen a barátom vagy...-suttogta, mire nekem a gyomrom bizseregni kezdett.-Fura érzés ez, mert....nem egyszerűen a barátnőmként tekintek rád...-mondatát még nem fejezte be, de én már is mosolyogni kezdtem, azon amit mondott.-próbálok rád vigyázni, mint egy báttyj....de közben olyan gondolataim vannak, amikre egy báttyj nem gondolhatna...-felkuncogtam.-De mivel...mást nem nagyon kérdezhetek...ezért...Hope Elizabeth Ayer.. megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?-én boldogan mosolyogtam rá, majd miután egy hosszú csókot nyomtam ajkaira válaszoltam.
-Boldogan Jared Joseph Leto.-majd ismét egy forró csókban forrtunk össze.-De bármennyire is szeretném ezt világgá kürtölni, de...még tarthatnánk titokban?-kérdeztem félve.
-Természetesen ez a kettőnk titka.-nyomott egy csókot a homlokomra.-Vagyis a hármunké..-javította ki magát, mire én értetlenül néztem rá.-Gondolom a barátnőd kivétel ilyen szempontból.-elnevettem magam és bólintottam.
-Akkor viszont te is elmondhatod valakinek.-mosolyogtam kislányosan, mire ő elmosolyodva orromra hintett egy apró puszit. Egy ideig még néztem tengerkék szemeit, majd szorosan hozzá bújtam. Ő kezeit körém fonta, arcát pedig nyakamba fúrta, amitől libabőrös lettem.
Kint a parton az épp beszélgető és nevetgélő Shannon-t és Nina-t találtuk.
-Hát ti meg hol jártatok?-kérdezte hunyorítva Shannon. Én vigyorogva a mellettem álló Jared-re pillantottam, mire ő bal kezével közelebb húzott magához és hajamba puszilt.
-Csak beszélgettünk.-rántott vállat lazán.-Na és ti? Elvoltatok nélkülünk?-kérdezte.
-Nagyon is.-válaszolta nagyszájú barátnőm.-Öhm..Hope! Nekünk lassan mennünk kéne.-állt fel barátnőm, mire én értetlenül néztem rá.-Tudod...Sam partiját még meg kell szervezni.-válaszolta, mire én észbe kapva rögtön pakolni kezdtem.
-Jézusom a parti!-kapkodtam fel a cuccaimat fel a homokból. Jared-hez léptem és egy szájra puszival akartam búcsúzni, amit végül arcára kapott.
-Sziasztok!-fordultam el és már indultam volna, de Jared visszarántott és nagyon közel hajolt arcomhoz. Leheletét éreztem arcomon, amitől kirázott a hideg, persze jó értelemben. Kezeivel közre fogta arcomat ás ajkait végül enyéim ellen nyomta, amitől kissé lefagytam, de természetesen nagyon is élveztem.
-Szia.-suttogta, mikor ajkaink elváltak egymástól.
-Szia.-vigyorogtam boldogan.
-Sziasztok!-szólalt meg hangosan Ni a hátam mögül, mire én elnevettem magam halkan és elhúzódva tőle lassan ténylegesen elindultunk.
-Ez.meg.mi.a.franc.volt?-kérdezte sokkolva drága barátnőm, már hallótávolságon kívül.
-Hát ...bent a vízben...történt egy s más..-mondtam titokzatosan, mire ő vállon csapott, hogy ne köntörfalazzak, mondjam el kerek perec.
-Megtörtént végre?-kérdezte reménykedve, mire én ajkamba harapva megráztam a fejem. Ő felmutatta mutató és középső ujját, mire én elnevettem magam, de bólogatva én is így tettem. Ő vigyorogva ült be a kocsiba.
-Annyira észveszejtő.-mondtam folyamatosan mosolyogva, majd bekötve magamat vártam, hogy elinduljunk, de folyamatosan csak a történtek jártak az eszemben. Majd hirtelen eszembe jutott, hogy míg mi bent...töltöttük az időt, addig ők mit csinálhattak a parton kettesben.
-Na és te meg Shannon?-húzogattam a szemöldököm, mire ő nevetve megrázta a fejét.
-Semmi említésre méltó...-én szemöldökömet felhúzva néztem rá. Nem igazán hittem neki.-Na jó...elhívott valami ismerőse partijába.-próbálta úgy előadni, mintha nem lenne nagy dolog, de ismerem a barátnőmet és a látszat nála csal...mert ilyenkor belül tombol. Csak próbálja a lazát adni..
-Nina Michell...ez lenne a "nem említésre méltó?"-kérdeztem. Látszott rajta, hogy tisztára zavarban van, amin én személy szerint jól szórakoztam.
-Szerinted ilyenkor mindenki azt érzi, hogy ő a legszerencsésebb ember a világon?-kérdeztem vigyorogva, kifelé merengve.
-Mikor megujjazza őt egy Jared Leto? Igen...azt hiszem mindenki hasonlóan érezne.-bólintott, mire én vállon csaptam.
-Egyszer elfogom rántani a kormányt még egy ilyen ütésnél...és neki megyünk valaminek...aztán meg már nem lesz több...-mutatta fel ujjait, amire belőlem egy hatalmas nagy nevetés tört ki.
-Nem azért te okos...hanem, hogy....Jared barátnője lehet.-néztem Ni-re a reakcióját várva. Na hát reakciót kaptam bőven. Satu fékkel kiállt a oldalra, majd rám nézett...egy eléggé félelem keltő arckifejezéssel.
-Mit mondtál?-kérdezett vissza, mintha csak nem hallotta volna.
-Barátnő...-mondtam még mindig halkan. Még jó pár másodpercig csend volt a kocsiban, majd barátnőm hirtelen fülsiketítő hangon felsikított. Én nevetve befogtam füleim, majd mikor már végre abba hagyta vigyorogva néztem.
-Annyira gratulálok!-hajolt volna át, hogy megöleljen, de a biztonsági öve nem engedte, így azt szitkozódva kikapcsolta, majd konkrétan rám vetette magát.
-Köszi.-nevettem.-Tudom, hogy hülyeség ilyen rövid idő után....de annyira boldog vagyok...-néztem barátnőmre, aki egy tincset simított ki arcomból mosolyogva.
-A szerelem nincs időhöz kötve...-mondta mosolyogva. Igaza van...ha még halogattuk volna, akkor is ugyan ez lenne, csak pár nappal-vagy héttel..akár hónappal később. Szeretem...szerelmes vagyok minden kis porcikájába. Mindenébe...a hangjába, a szemeibe, az érintésébe, a mozgásába, a...mindenébe. És nekem bárki mondhatja, hogy nem érezhetem ezt ilyen rövid idő után, de nem érdekel...én ezt érzem. És érzem, hogy ez nem egy fellángolás...simán eltudom vele képzelni a jövőmet. És magasról teszek rá, hogy hány éves! Szeretem őt és pont.
2016. augusztus 25., csütörtök
2016. augusztus 24., szerda
4. Rész
-Mesélj el mindent! Minden apró kis részletre kíváncsi vagyok!-hasalt le a kanapéra barátnőm és az előtte lévő tál popcorn-t kezdte el szájába tömködni. Én nevetve megráztam a fejem és leültem mellé, majd jobb lábamat felhúzva szembe fordultam vele.
-Igazából...fogalmam sincs, hogy mi van.-nyögtem ki pár perc -barátnőm számára idegtépő-perc után.
-Mi az, hogy nem tudod? Akkor még is kitudja?-kérdezte értetlenül Ni. Én zavartan elnevettem magam.
-Nem tudom, hogy mit érzek...az biztos, hogy ez még nem szerelem.-jelentettem ki egész magabiztosan.-Viszont már csókolóztunk.-néztem kissé félve barátnőmre, aki csak rezzenéstelen arccal nézett. Azt hittem kiváltok belőle valamiféle reakciót, de csak nézett rám.
-És...?-mutogatott kezeivel, azt remélve talán, hogy folytatom, hogy igen még ez és az történt köztünk 2 nap alatt.
-Nincs semmi Ni. Nem feküdtünk le egymással. Egy...nem vagyok egy ribi, aki ilyen könnyen beadja a derekát. Kettő, baszki 44 éves. Ha ezt apa..vagy bárki megtudja, tuti, hogy nagy botrány lesz belőle.-kezdtem el ismételten aggodalmaskodni, mire Ni szemét forgatva felült.
-Hope...szeretlek! De néha olyan hülyeségeken rágódsz, hogy az már bosszantó. Szerinted hány hollywood-i sztárnak van jóval fiatalabb párja? Mondjuk inkább nőknek...de az szerintem még gázabb.-gondolkozott hangosan..Meg különben is...csak 18 éves volt, amikor születtél...akár a bátyád is lehetne....-rántott vállat, mire én értetlenül ránéztem.-Meg amúgy is már egy önálló nő vagy...azt csinálsz, amit akarsz...ha idős pasikkal szeretnél...enyelegni, akkor csak tessék..-rántott lazán vállat, mire én lehetetlenül ránéztem. -A lényeg, hogy ismerem apud...és tuti, hogy nem zárna toronyba.-elnevettem magam, mire ő is vigyorogni kezdett.-Na és...jól csókol?-tért át a számára fontosabb dolgokra, mikor már látta, hogy nagyjából megnyugodtam. Én először csak néztem ölembe pihenő kezeimet, majd lassan ráemeltem tekintetem. Egy hatalmas vigyor terült el arcomon, amikor megláttam barátnőm szemöldök húzogatását.
-Nagyon! Egyszerűen meghalok, elolvadok, bezsongok, ha megcsókol!-kezdtem bele, mint valami 16 éves tini, mire barátnőm felkuncogott.-Hihetetlen jó...nem csak a csókra gondolok.-vigyorogtam.-Hanem csak úgy...vele lenni...mellette ülni, megölelni...érezni az illatát. Beszélgetni vele. Nem olyan, mint a velünk egykorúak. Érettebb sokkal és ahw egyszerűen nem tudom mi van velem.-temettem kezeimbe arcomat. Ni nevetve magához ölelt.
-Én sejtem....szerintem kezdesz totálisan belezúgni a te kis Joker-edbe.-tolt el magától mosolyogva. Én elgondolkodtam azon amit mondott és lehet, hogy igaza van.-De, ha vén csont átver és kihasznál, velem....meg a tesóiddal gyűlik meg a baja.-mondta fenyegető arckifejezéssel, mire én meglöktem a vállát nevetve. Aztán eszembe jutott, hogy mit fognak ehhez szólni Simon-ék.-Úristen! Holnapután Simon szülinapja!-kaptam fejemhez.
-Én már megvettem neki az ajándékát!-mosolygott büszkén Ni.
-Azt én is.-legyintettem.-De...azt mondtam Jared-nek, hogy holnapután csináljunk valamit ketten..-barátnőm arckifejezése végett kapott egy "gyengédebb" ütést a vállába, mire ő sértődötten az érintett területhez kapott.-Hihetetlen, hogy neked csak "A" körül a forognak a gondolataid.-forgattam meg a szemem.
-És? Nem értem a problémát...-rázta a fejét, mire én amolyan "Tényleg?" fejjel néztem rá.-Mármint azt a problémát, hogy azt mondtad Jared-nek, hogy taliztok. Hívd el a tesód szülinapjára.-rántott vállat, mire én ajkamba harapva gondolkoztam el az ötleten, de végül is arra jutottam, hogy még átgondolom. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom az asztalon, mire Ni-re néztem, aki szintén engem nézett, aztán, mint a filmekben egyszerre vetődtünk a készülékért.
-Ni, add ide! Nekem írtak!-kezdtem el kergetni, de a konyhába menekült a "konyhasziget" egyik oldalára és akármerről próbálta megközelíteni, az ellenkező irányba indult.
-"Hey kislány, én holnapután ráérek, de nem azt mondtad, hogy szombaton van a tesód szülinapja?"-olvasta fel "férfias" hangot parodizálva az üzenetet drága barátnőm. Én nevetve a pultnak támaszkodtam.
-Te beteg vagy!-ráztam a fejem.-Ő meg szerintem valami gondolatolvasó.-mutattam telefonomra.
-Vagy elültetett valahol egy poloskát.-nézett körbe ijedten, mire én hangosan felnevettem.
-Igazából...fogalmam sincs, hogy mi van.-nyögtem ki pár perc -barátnőm számára idegtépő-perc után.
-Mi az, hogy nem tudod? Akkor még is kitudja?-kérdezte értetlenül Ni. Én zavartan elnevettem magam.
-Nem tudom, hogy mit érzek...az biztos, hogy ez még nem szerelem.-jelentettem ki egész magabiztosan.-Viszont már csókolóztunk.-néztem kissé félve barátnőmre, aki csak rezzenéstelen arccal nézett. Azt hittem kiváltok belőle valamiféle reakciót, de csak nézett rám.
-És...?-mutogatott kezeivel, azt remélve talán, hogy folytatom, hogy igen még ez és az történt köztünk 2 nap alatt.
-Nincs semmi Ni. Nem feküdtünk le egymással. Egy...nem vagyok egy ribi, aki ilyen könnyen beadja a derekát. Kettő, baszki 44 éves. Ha ezt apa..vagy bárki megtudja, tuti, hogy nagy botrány lesz belőle.-kezdtem el ismételten aggodalmaskodni, mire Ni szemét forgatva felült.
-Hope...szeretlek! De néha olyan hülyeségeken rágódsz, hogy az már bosszantó. Szerinted hány hollywood-i sztárnak van jóval fiatalabb párja? Mondjuk inkább nőknek...de az szerintem még gázabb.-gondolkozott hangosan..Meg különben is...csak 18 éves volt, amikor születtél...akár a bátyád is lehetne....-rántott vállat, mire én értetlenül ránéztem.-Meg amúgy is már egy önálló nő vagy...azt csinálsz, amit akarsz...ha idős pasikkal szeretnél...enyelegni, akkor csak tessék..-rántott lazán vállat, mire én lehetetlenül ránéztem. -A lényeg, hogy ismerem apud...és tuti, hogy nem zárna toronyba.-elnevettem magam, mire ő is vigyorogni kezdett.-Na és...jól csókol?-tért át a számára fontosabb dolgokra, mikor már látta, hogy nagyjából megnyugodtam. Én először csak néztem ölembe pihenő kezeimet, majd lassan ráemeltem tekintetem. Egy hatalmas vigyor terült el arcomon, amikor megláttam barátnőm szemöldök húzogatását.
-Nagyon! Egyszerűen meghalok, elolvadok, bezsongok, ha megcsókol!-kezdtem bele, mint valami 16 éves tini, mire barátnőm felkuncogott.-Hihetetlen jó...nem csak a csókra gondolok.-vigyorogtam.-Hanem csak úgy...vele lenni...mellette ülni, megölelni...érezni az illatát. Beszélgetni vele. Nem olyan, mint a velünk egykorúak. Érettebb sokkal és ahw egyszerűen nem tudom mi van velem.-temettem kezeimbe arcomat. Ni nevetve magához ölelt.
-Én sejtem....szerintem kezdesz totálisan belezúgni a te kis Joker-edbe.-tolt el magától mosolyogva. Én elgondolkodtam azon amit mondott és lehet, hogy igaza van.-De, ha vén csont átver és kihasznál, velem....meg a tesóiddal gyűlik meg a baja.-mondta fenyegető arckifejezéssel, mire én meglöktem a vállát nevetve. Aztán eszembe jutott, hogy mit fognak ehhez szólni Simon-ék.-Úristen! Holnapután Simon szülinapja!-kaptam fejemhez.
-Én már megvettem neki az ajándékát!-mosolygott büszkén Ni.
-Azt én is.-legyintettem.-De...azt mondtam Jared-nek, hogy holnapután csináljunk valamit ketten..-barátnőm arckifejezése végett kapott egy "gyengédebb" ütést a vállába, mire ő sértődötten az érintett területhez kapott.-Hihetetlen, hogy neked csak "A" körül a forognak a gondolataid.-forgattam meg a szemem.
-És? Nem értem a problémát...-rázta a fejét, mire én amolyan "Tényleg?" fejjel néztem rá.-Mármint azt a problémát, hogy azt mondtad Jared-nek, hogy taliztok. Hívd el a tesód szülinapjára.-rántott vállat, mire én ajkamba harapva gondolkoztam el az ötleten, de végül is arra jutottam, hogy még átgondolom. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom az asztalon, mire Ni-re néztem, aki szintén engem nézett, aztán, mint a filmekben egyszerre vetődtünk a készülékért.
-Ni, add ide! Nekem írtak!-kezdtem el kergetni, de a konyhába menekült a "konyhasziget" egyik oldalára és akármerről próbálta megközelíteni, az ellenkező irányba indult.
-"Hey kislány, én holnapután ráérek, de nem azt mondtad, hogy szombaton van a tesód szülinapja?"-olvasta fel "férfias" hangot parodizálva az üzenetet drága barátnőm. Én nevetve a pultnak támaszkodtam.
-Te beteg vagy!-ráztam a fejem.-Ő meg szerintem valami gondolatolvasó.-mutattam telefonomra.
-Vagy elültetett valahol egy poloskát.-nézett körbe ijedten, mire én hangosan felnevettem.
*
-Gyerünk, hívd már!-nógatott barátnőm a kocsiba ülve, miközben a partra tartottunk, hogy ezen a forró napon kicsit lehűtsük magunkat.
-De mi van, ha zavarom? Vagy nem akar velem beszélni?-kételkedtem, mire ő rányomott a hívásgombra és fülemhez nyomta a készüléket. Én szúrós szemekkel néztem rá, de hirtelen meghallottam Jared-et
-Mondd szépség!-szólalt meg egy édes hang a vonal másik végén, mire elmosolyodtam és el is felejtettem, hogy ideges voltam barátnőmre.
-Szia Jared! Hope vagyok!-mondtam, mintha nem lenne nyilvánvaló.
-Mertem remélni, hogy nem valami idős néni számát adtad meg.-nevette el magát, mire én is ugyan így tettem.
-Csak azért hívtalak egyébként...-csavargattam a hajam zavaromban, pedig még csak nem is szemtől szemben beszéltünk. Ni csak mellettem ülve nevetve megforgatta a szemét bénaságomon.-Hogy épp a partra készültünk. Nem lenne kedved velünk tartani?-reménykedve tettem fel a kérdést. Nagyon jó lett volna látni és beszélni, megölelni, vagy épp...megcsókolni. Jesszusom tényleg kezdek olyan lenni megint, mint egy tinédzser.
-Nem fogod elhinni, de a tesómmal éppen szörfözni készültünk. Gyertek a nagysziklához.-mondta, mire a gyomromban észveszejtő tombolás vette kezdetét.
-Komolyan? Ez szuper! Akkor ott találkozunk.-mondtam, majd egy kicsit hosszúra sikeredett búcsú után leraktam a telefont.
-A tesója is ott lesz!-néztem barátnőmre mosolyogva.
-Bocsi, de engem nem vonzanak az apukák.-figyelte az utat. Én hangosan felnevetve megcsaptam a vállát.
-Csak két évvel idősebb nála.-rántottam vállat vigyorogva.-És nem apukák...-forgattam meg szemem mosolyogva.
-Még...-tette hozzá Ni, mire én zavaromat már képtelen voltam leplezni, így inkább vigyorogva kifelé kezdtem el nézelődni.
-Hé azok ott nem ők?-mutatott két épp a szörfdeszkájukon sodródó emberre.
-Öhm...de szerintem ők lesznek azok.-mondtam, majd lelassítottam,
-Mi van? Miért álltál meg? Gyere már!-kezdett el rángatni barátnőm, mint valami ötévest. Mikor oda értünk a cuccaikhoz, addigra ők is kieveztek a partra.
-Sziasztok!-köszönt Jared, mire nekem a gyomrom jólesően megremegett. Mikor megláttam egy szál fürdőnadrágba...nagyot kellett nyelnem, hogy normális hangot tudjunk ki erőltetni magamból.
-Sziasztok!-köszöntünk mi is, mire már bátyja is körünkbe ért.
-Örülök, hogy megismerhetlek!-lépett elém a sötét hajú férfi.-Shannon vagyok.-kezet ráztunk.
-Én Hope!-mosolyogtam, majd Jared-re pillantottam, amit -szerencsére-nem látott a napszemüveg miatt.
-Ohh igen...-vigyorgott Shannon.-Már sokat hallottam rólad.-nézett nevetve öccsére, aki csak fejét rázta és legyintett egyet. Én mosolyogva nyugtáztam, hogy Jared mesélt rólam a bátyjának. Ez jóleső érzéssel töltött el.
-Remélem azért többnyire jókat.-nevettem. Próbáltam lazának tűnni, de belül tomboltam, akár egy 15 éves tini.
-Shan, nem hoznál nekünk inni kérlek? Nagyon megszomjaztam. Gondolom a lányok is eléggé szomjasak már.-tette testvére vállár kezét Jared.
-Csak ha elkísér a gyönyörű idegen.-nézett barátnőmre, aki-bár azt mondta, hogy nem érdeklik az "idősek" - eléggé zavarba jött és vigyorogva követte a magas férfit a pultokhoz. Így-úgy sejtem szándékos tervek alapján- kettesben maradtunk J-vel.
-Szia.-lépett közelebb, mire én a fejemre csúsztattam a napszemüvegemet.
-Szia.-suttogtam én is mosolyogva. Ő mélyen szemeimbe nézett, amit én kisebb-nagyobb sikerrel, de álltam.
-Öhm...-lépett hátrébb tarkóját vakargatva.-Tudsz szörfözni?-mutatott a homokba szúrt fehér-fekete szörfdeszkára.
-Nem igazán.-hazudtam, hatalmas bociszemekkel.
-Na és nem szeretne kegyed megtanulni? Igazi szörfoktatót szereztem neked.-kacsintott, mire én halkan felnevettem.
-Örömmel!-bólintottam, majd leraktam táskám az övé mellé és fehér ruhámtól is megszabadultam, így már csak egy fekete bikiniben álltam előtte, amibe kimondva-kimondatlanul belezavarodott kissé.
-Na? Megyünk?-csaptam össze kezeimet, ezzel visszarántva őt a valóságba.-Mondtam, már...ne legyél gusztustalan!-kacsintva elindultam előre és megragadva a deszkát befutottam a vízbe. Hátrapillantottam és láttam, hogy már szinte utol is ért. Mikor már eléggé eltávolodtunk a parttól, bevártam, majd egy könnyű mozdulattal felnyomtam magam és felültem a deszkára. Ő is így tett, és mögém kerülve szinte teljesen összesimultunk. Én vállam fölött hátrapillantottam gyönyörű kék szemeibe.
-Elloptad a deszkám.-mondta, mire én elmosolyodtam.
-Itt vagy te is...együtt ülünk rajta...ezt nem nevezném lopásnak.-vágtam vissza. Kezeivel a combjaim előtt támaszkodott meg a deszkán, mire én vettem egy eléggé szaggatott levegőt.
-És mi volt az a parton, hogy ne legyek gusztustalan hmm?-szorította meg állam és akaratosan maga felé fordította arcom.-Azt ne mondd nekem, hogy nem remegsz bele, amikor hozzád érek...-bal kezét combomra simította.-Hogy nem őrülsz bele akárhányszor megcsókoljuk egymást...-combomról áttért fedetlen hasamra.-Vagy hogy nem kívánsz engem attól a pillanattól, ahogy megláttuk egymást a forgatáson.-keze végül hasamon maradt-sajnos, vagy nem sajnos-. Én egy hirtelen mozdulattal fordítottam helyzetemen-amitől majdnem a vízben kötöttünk ki-így már szemben ültünk egymással és így ringatóztunk tovább a vízen. Lábaimat övéire raktam, így még közelebb kerültünk egymáshoz.
-És te...?-hajoltam arcához.-Te sem tagadhatod, hogy majd szét robbantál, amikor megláttál bikiniben.-mutatott ujjamat végig simítottam arcán, majd lejjebb haladva nyak vonalán és végül kidolgozott hasán állapodtam meg.-De tudom, hogy az öregeknek nem lehet olyan egyszerű...-vágtam sajnálkozó arcot, majd fogtam magam és becsúsztam a vízbe. Elúsztam egészen a bójáig, majd visszapillantottam Jared-re, aki még mindig a deszkán ült. Felkuncogtam arckifejezésén, amivel engem nézett. Talán igaza van Ni-nek...és tényleg kezdek teljesen belezúgni. De azt nem akarom, hogy kihasználjon, így még várnia kell, hogy AZ a bizonyos dolog megtörténjen. De sajnos ezt mindkettőnknek borzasztó nehéz lesz betartani...
-De mi van, ha zavarom? Vagy nem akar velem beszélni?-kételkedtem, mire ő rányomott a hívásgombra és fülemhez nyomta a készüléket. Én szúrós szemekkel néztem rá, de hirtelen meghallottam Jared-et
-Mondd szépség!-szólalt meg egy édes hang a vonal másik végén, mire elmosolyodtam és el is felejtettem, hogy ideges voltam barátnőmre.
-Szia Jared! Hope vagyok!-mondtam, mintha nem lenne nyilvánvaló.
-Mertem remélni, hogy nem valami idős néni számát adtad meg.-nevette el magát, mire én is ugyan így tettem.
-Csak azért hívtalak egyébként...-csavargattam a hajam zavaromban, pedig még csak nem is szemtől szemben beszéltünk. Ni csak mellettem ülve nevetve megforgatta a szemét bénaságomon.-Hogy épp a partra készültünk. Nem lenne kedved velünk tartani?-reménykedve tettem fel a kérdést. Nagyon jó lett volna látni és beszélni, megölelni, vagy épp...megcsókolni. Jesszusom tényleg kezdek olyan lenni megint, mint egy tinédzser.
-Nem fogod elhinni, de a tesómmal éppen szörfözni készültünk. Gyertek a nagysziklához.-mondta, mire a gyomromban észveszejtő tombolás vette kezdetét.
-Komolyan? Ez szuper! Akkor ott találkozunk.-mondtam, majd egy kicsit hosszúra sikeredett búcsú után leraktam a telefont.
-A tesója is ott lesz!-néztem barátnőmre mosolyogva.
-Bocsi, de engem nem vonzanak az apukák.-figyelte az utat. Én hangosan felnevetve megcsaptam a vállát.
-Csak két évvel idősebb nála.-rántottam vállat vigyorogva.-És nem apukák...-forgattam meg szemem mosolyogva.
-Még...-tette hozzá Ni, mire én zavaromat már képtelen voltam leplezni, így inkább vigyorogva kifelé kezdtem el nézelődni.
-Hé azok ott nem ők?-mutatott két épp a szörfdeszkájukon sodródó emberre.
-Öhm...de szerintem ők lesznek azok.-mondtam, majd lelassítottam,
-Mi van? Miért álltál meg? Gyere már!-kezdett el rángatni barátnőm, mint valami ötévest. Mikor oda értünk a cuccaikhoz, addigra ők is kieveztek a partra.
-Sziasztok!-köszönt Jared, mire nekem a gyomrom jólesően megremegett. Mikor megláttam egy szál fürdőnadrágba...nagyot kellett nyelnem, hogy normális hangot tudjunk ki erőltetni magamból.
-Sziasztok!-köszöntünk mi is, mire már bátyja is körünkbe ért.
-Örülök, hogy megismerhetlek!-lépett elém a sötét hajú férfi.-Shannon vagyok.-kezet ráztunk.
-Én Hope!-mosolyogtam, majd Jared-re pillantottam, amit -szerencsére-nem látott a napszemüveg miatt.
-Ohh igen...-vigyorgott Shannon.-Már sokat hallottam rólad.-nézett nevetve öccsére, aki csak fejét rázta és legyintett egyet. Én mosolyogva nyugtáztam, hogy Jared mesélt rólam a bátyjának. Ez jóleső érzéssel töltött el.
-Remélem azért többnyire jókat.-nevettem. Próbáltam lazának tűnni, de belül tomboltam, akár egy 15 éves tini.
-Shan, nem hoznál nekünk inni kérlek? Nagyon megszomjaztam. Gondolom a lányok is eléggé szomjasak már.-tette testvére vállár kezét Jared.
-Csak ha elkísér a gyönyörű idegen.-nézett barátnőmre, aki-bár azt mondta, hogy nem érdeklik az "idősek" - eléggé zavarba jött és vigyorogva követte a magas férfit a pultokhoz. Így-úgy sejtem szándékos tervek alapján- kettesben maradtunk J-vel.
-Szia.-lépett közelebb, mire én a fejemre csúsztattam a napszemüvegemet.
-Szia.-suttogtam én is mosolyogva. Ő mélyen szemeimbe nézett, amit én kisebb-nagyobb sikerrel, de álltam.
-Öhm...-lépett hátrébb tarkóját vakargatva.-Tudsz szörfözni?-mutatott a homokba szúrt fehér-fekete szörfdeszkára.
-Nem igazán.-hazudtam, hatalmas bociszemekkel.
-Na és nem szeretne kegyed megtanulni? Igazi szörfoktatót szereztem neked.-kacsintott, mire én halkan felnevettem.
-Örömmel!-bólintottam, majd leraktam táskám az övé mellé és fehér ruhámtól is megszabadultam, így már csak egy fekete bikiniben álltam előtte, amibe kimondva-kimondatlanul belezavarodott kissé.
-Na? Megyünk?-csaptam össze kezeimet, ezzel visszarántva őt a valóságba.-Mondtam, már...ne legyél gusztustalan!-kacsintva elindultam előre és megragadva a deszkát befutottam a vízbe. Hátrapillantottam és láttam, hogy már szinte utol is ért. Mikor már eléggé eltávolodtunk a parttól, bevártam, majd egy könnyű mozdulattal felnyomtam magam és felültem a deszkára. Ő is így tett, és mögém kerülve szinte teljesen összesimultunk. Én vállam fölött hátrapillantottam gyönyörű kék szemeibe.
-Elloptad a deszkám.-mondta, mire én elmosolyodtam.
-Itt vagy te is...együtt ülünk rajta...ezt nem nevezném lopásnak.-vágtam vissza. Kezeivel a combjaim előtt támaszkodott meg a deszkán, mire én vettem egy eléggé szaggatott levegőt.
-És mi volt az a parton, hogy ne legyek gusztustalan hmm?-szorította meg állam és akaratosan maga felé fordította arcom.-Azt ne mondd nekem, hogy nem remegsz bele, amikor hozzád érek...-bal kezét combomra simította.-Hogy nem őrülsz bele akárhányszor megcsókoljuk egymást...-combomról áttért fedetlen hasamra.-Vagy hogy nem kívánsz engem attól a pillanattól, ahogy megláttuk egymást a forgatáson.-keze végül hasamon maradt-sajnos, vagy nem sajnos-. Én egy hirtelen mozdulattal fordítottam helyzetemen-amitől majdnem a vízben kötöttünk ki-így már szemben ültünk egymással és így ringatóztunk tovább a vízen. Lábaimat övéire raktam, így még közelebb kerültünk egymáshoz.
-És te...?-hajoltam arcához.-Te sem tagadhatod, hogy majd szét robbantál, amikor megláttál bikiniben.-mutatott ujjamat végig simítottam arcán, majd lejjebb haladva nyak vonalán és végül kidolgozott hasán állapodtam meg.-De tudom, hogy az öregeknek nem lehet olyan egyszerű...-vágtam sajnálkozó arcot, majd fogtam magam és becsúsztam a vízbe. Elúsztam egészen a bójáig, majd visszapillantottam Jared-re, aki még mindig a deszkán ült. Felkuncogtam arckifejezésén, amivel engem nézett. Talán igaza van Ni-nek...és tényleg kezdek teljesen belezúgni. De azt nem akarom, hogy kihasználjon, így még várnia kell, hogy AZ a bizonyos dolog megtörténjen. De sajnos ezt mindkettőnknek borzasztó nehéz lesz betartani...
2016. augusztus 12., péntek
3. Rész- "Nagypapi"
Hi Puddins! Na szóval először is szeretném megköszönni a már több, mint 150 oldalmegjelenítést!^.^ Jól esne pár komi is, vagy bármiféle visszajelzés, hogy milyen a blog, de persze még csak a 3. résznél járunk! Vaaagy fogjuk fel másképp...Emberek! Már a HARMADIK résznél járunk! Wow*-*
Inkább nem őrültködök tovább itt, olvassátok csak a legújabb részt és értékeljetek! Puszilok minden kedves cukorpöttyöt!<3
Visszatekintés:
"-Holnap nem kell dolgoznod?-kérdeztem, már-már szinte elaludva. Az idő olyan fél öt fele járhatott.-Vagyis...ma...reggel..-javítottam ki magam, de elég nehézkesen, ásítások közepette. Ő nevetve megrázta fejét, amin én is felkuncogtam.
-Ma csak kipróbáltuk a külsőm, ami így is marad valószínűleg, de a srácok már sokkal régebb óta forgatják a filmet. Nekem nem mindennap lesz dolgom.-válaszolta.
-Figyelj, látom mindjárt komolyan bealszol, szóval inkább haza viszlek!-mondta, mire én csukott szemmel felnevettem.
-Egyébként...ez most egy randi?-kérdeztem még mindig csukva tartva szemeimet. Ő nem válaszolt egy darabig, így kinyitottam a szemeim és felé fordulva vártam, hogy mit reagál kérdésemre. Bal kezemet a sebváltón lévő kezére tettem, amire már rám pillantott.
-Nem, ez...csupán egy baráti kocsikázás.-válaszolta rezzenéstelen arccal, mire nekem összeszorult a gyomrom, viszont most nem jó értelemben. Apró kezemet levettem az övéről lassan és csalódottságomat próbáltam azzal leplezni, hogy a rádióban szóló halk zenét dúdoltam és kifelé figyeltem.
-Az első randinkon nem a KFC-be foglak enni vinni.-nyúlt kezem után és ajkaihoz emelve megcsókolta azt. Én ismét elmosolyodtam és rápillantottam.
-Megígéred, hogy titokban tartjuk ezt az egészet?-kérdeztem halkan, mire ő bólintott.
-Megígérem, hogy soha nem hagyom, hogy zaklassanak! Vigyázok rád kislány!-majd kissé megszorította, így nyomatékosítva szavait, mire rámosolyogtam.
-Köszönöm.-hüvelykujjammal végig simítottam kézfején.-De nem magam miatt. Nem akarom, hogy rámenjen a karriered. És...nem akarom, hogy ne találkozhassunk többet.-ő mosolyogva megrázta a fejét, majd összekulcsolta ujjainkat. Haza felé vettük az irányt, mert már mindketten eléggé hullák voltunk."
-Köszönök..mindent!-mosolyogtam rá, már a felkelő nap fényében a házam előtt.-Nem jössz be?-megrázta a fejét és egy puszi után már elindult volna, de keze után nyúltam.-Ne vezess így!-lehajtotta fejét, de láttam, hogy mosolyog.-Míg neki mész valaminek...vagy valakinek. És bajod lesz!-elnevette magát, de végül is beadta a derekát és bejött.
-Elmegyek, lezuhanyzok, addig helyezd magad kényelembe!-mondtam már a hálószobámban állva, majd a pizsimmel és egy törülközővel el is tűntem a fürdőben. Fáradságomra való tekintettel eléggé siettem, hogy aludhassak. Vizes testem köré tekertem a törülközőt, nem húztam még az időt az öltözködéssel is, hogy Jared is minél hamarabb bejöhessen és lezuhanyozhasson. Kimentem, és az ágyon fekvő J-re néztem, aki félig-meddig már aludt. Nagyon édes volt és direkt biztosan nem költöttem volna fel, de felriadt, amikor a farmeromból kiesett a telefonom és a kemény parkettán landolt.
-Ne haragudj!-néztem ár bűnbánóan, majd az ablakhoz sétálva behúztam a sötétítőket.-Aludj nyugodtan, majd később lezuhanyzol.-suttogtam, majd elindultam kifelé, hogy hagyjam pihenni. Úgy terveztem, hogy én majd elalszok a vendégszobában. Szerintem már akkor vissza is aludt, amikor kimentem a szobából, így én is gyorsan próbáltam így tenni, de a zuhany eléggé felébresztett, szóval az ágyon fekve telefonoztam még egy kicsit. Nem hagyott nyugodni a cikk, így megnéztem, hogy írtak-e azóta többet, de kellemesen csalódtam, ugyan is több kép nem készült rólunk. Felnéztem twitter-re is és instagram-ra, visszakövettem pár embert, megnéztem, hogy kedvenc sztárjaim milyen új képet raktak ki, de körülbelül ennyi és újra visszajött a fáradság. Leraktam a telefonomat és betakarózva már szinte aludtam is.
-Hé..hé..Hope! Hope!-ismételgette valaki a nevemet, miközben arcomat simogatta.
-Hmm?-morogtam fel álmosan.-Mi az?-néztem rá az illetőre összehúzott szemekkel. Mikor szembetaláltam magam egy hatalmas kék szempárral és pár zöld tinccsel, kissé megijedtem és arrébb ugrottam, de hamar rájöttem, hogy csak Jared az és kissé...na jó..még mindig tök álmosan, de azért kíváncsian néztem rá.
-Éhes voltam és csináltam kaját.-mondta büszkén mosolyogva, amin én- szemeimet dörzsölve -elnevettem magam.
-Nagyon ügyes vagy! De...ezért keltettél fel?-váltottam át nyűgösbe, mire ő leült az ágy szélére és az éjjeli szekrényhez nyúlva elvett onnan egy tálcát, amin két tányér volt tele palacsintával és egy üveg nutellát.
-Nem is volt itthon nutella.-csodálkoztam, mire kezembe nyomott egy bögre kávét.
-Elmentem a boltba.-vont vállat, mire én mosolyogva belekortyoltam a fekete italba. Pont ahogy szeretem.-Még is honnan..?-mutattam a kék pöttyös bögrére.
-Én is így iszom.. két cukorral..csak reméltem, hogy te is..-nevette el végül magát. Elvettem egy palacsintát a tányérról és aprókat harapva megettem, majd egy következőt is szép lassan elfogyasztottam.
-Ez isteni! Köszönöm.-néztem rá hálálkodva, majd közelebb térdeltem hozzá és nyaka köré fontam a kezem. Néztem azokat a gyönyörű kék szemeit, mire ő hirtelen derekam alá nyúlva, óvatosan hátradöntött az ágyon, végig tartva a szemkontaktust. Bal kezemet arcára vezettem, ami már kissé borostás volt. Hüvelykujjamat végig simítottam rajta, majd száján, aztán közelebb húzva ajkaira hintettem egy apró csókot. A csók után még orromra is kaptam egy apró puszit, majd felült és engem is felhúzott. Együtt megreggeliztünk, ami borzasztóan jó volt, de ezt persze meg kellett zavarnia a telefonomnak.
-Hallo?-szóltam bele, miközben beleharaptam egy újabb palacsintába, amit után nutellába mártottam és Jared felé tartottam, amit ő bekapott, majd egy csokis csókot nyomott szám sarkába, amin elmosolyodtam. Azon már annyira nem mosolyogtam, amit a vonal másik végéről hallottam.
-5 perced van.-ezzel bontotta is a vonalat a menedzsmentem. Én egy hosszú levegőt kifújva felálltam az ágyról, a másik szobába mentem, ahonnan kiválasztottam az aznapi szettem és gyorsan magamra kapva az virágos overált, visszasétáltam Jared-hez.
-A pasid volt?-dőlt végig az ágyon egy hatalmasat sóhajtva.
-Ühhüm!-bólintottam, miközben végig néztem magamon a hatalmas tükörben.-5 percem van, hogy odaérjek, szóval ezt majd máskor folytatjuk.-néztem hátra a vállam fölött kacsintva.
-Elvigyelek?-ült fel és alaposan végig mért, amit a tükörből jól láttam. Lábaimon és fenekemen hosszabban elidőzött, amin én csak felkuncogtam.
-Ennyire ne csöpögtesd már a nyálad.-fordultam meg és lassan odasétáltam hozzá. Ő felállt, de még így magassarkúban is csak körülbelül voltam akkora, mint ő. Pedig nem egy felhőkarcoló.-Tisztára undorodnom kéne tőled papi!-bökte meg a mellkasát, mire ő túl játszva az érintett területhez kapott.
-Papik nem visznek kislányokat randira, szóval kérd meg a kis telefonálgatós barátodat, hogy vigyen el randira.-mondta, mire én nevetésemet visszafojtva csak megforgattam szemeimet.
-Útközben nézünk majd egy öregek otthonát, ahova bedughatlak!-ő szemeit összehúzva próbálta feldolgozni szemtelenkedésemet.
-Ez a mai fiatalság.-rázta a fejét, de arcáról nem sok mindent lehetett leolvasni. Én elnevettem magam és homlokomat mellkasának döntöttem.
-Mennünk kell.-suttogtam. Hallottam szívverését, ami nagyon megnyugtató érzést nyújtott.
-Szerinted ilyen öregen még vezethetek? A szürke hályog miatt elvették a jogsim.-vágott csalódott arcot, mire még jobban nevetni kezdtem.
-Hülye.-ráztam a fejem nevetve, mire már ő is elnevette magát.-Még szerencse, hogy vannak olyan őrült kislányok...akik buknak az ilyen vénemberekre.-ujjammal mellkasára rajzoltam apró mintákat, majd mondatom végén felnéztem szemeibe.
-Majd mutass be az egyiknek!-suttogta közel arcomhoz. Ajkaink már-már súrolták egymást, ami égetően jó érzés volt.
-Pont ismersz egyet.-leheltem ajkaira. Idegőrlő volt, ahogy csak játszottunk a másik türelmével, csak úgy, mint a sajátunkkal. Kezeimet felvezettem kemény mellkasán, egészen nyakáig, ahol összekulcsoltam őket tarkóján. Ő hatalmas kezeit csípőmre vezette, félig meddig szinte fenekemre, amitől apróbb sóhajok szöktek ki számon. Elhajolva ajkaimat nyaka és állvonala találkozásához nyomtam és nedves puszikat hagytam bőrén. Ő ujjaival erősebben szorította csípőmet. Bal kezemet tovább vezettem tarkóján és zöldre festett hajába túrtam. Füléhez hajolva oda is nyomtam egy apró puszit.
-Tényleg mennünk kell.-suttogtam, mire hallottam, hogy egy hatalmasat sóhajt, amin én jót nevettem.
-Ezt még vissza fogod kapni!-kezei csípőre rakta és lehajtott fejjel "fenyegetett". Hangosan felnevettem.
-Nem félek apuci!-nyújtottam ki a nyelvem, mire ő fejét oldalra döntve rám nézett. Irtó szexin nézett ki, még így is, hogy nem csinált semmit, csupán állt és nézett.-Gyere!-ragadtam meg kezét és húzni kezdtem magam után. Még gyorsan magamra kaptam fekete kalapom, míg Jared a tegnap este csak a szekrényre dobott baseball sapkáját, meg a cipőjét és már indultunk is a kocsi felé. A kocsiba ülve egyből eszembe jutott az este és elmosolyodva idéztem fel a történteket. Jared is beszállt és el is indultunk. Navigálva hamar eljutottunk a fotózás helyszínére, ami ezúttal szabadtéren volt.
-Milyen fotózás?-kérdezte, miközben kiszálltunk a járműből.
-Egy új nyári bikini kollekcióhoz fotóznak.-válaszoltam, de nem tudtuk tovább folytatni a beszélgetést, ugyan is megjelent drága menedzsmentem, Olivia. Olivia-t egy húszas évei végén, harmincas évei elején járó, barnás-vöröses hajú, zöld szemű, vékony, kimért nőnek képzeljétek el, aki nem igazán ismeri azt a szót, hogy humor. Bár mi jól megvagyunk, bármit rábíznék, de azért lehetne néha lazább is.
-Szia Oli!-öleltem meg mosolyogva, amit ő viszonzott is, de aztán a sminkesekhez és a fodrászhoz kezdett el lökdösni. Azt már nem láttam, hallottam, hogy Jared-el mit beszéltek, de nem hiszem hogy sok mindent. Olivia nem éppen az a "gyorsan megnyílok mindenki előtt" fajta. Jared-et nem ismerem olyan régóta, mint Oli-t, de -velem legalábbis-úgy tűnt, hamar megnyílt, aminek nagyon örülök.
-Na hogy tetszenek?-néztem Jared-re az elkészült képeket felé mutatva a tableten.
-Hát elég jól néznek ki...azt a fehéret én is elfogadnám! Tök jól állna szerintem.-nézett végig magán, mire én nevetve hason csaptam.-Nagyon gyönyörű vagy!-adott egy hosszú csókot homlokomra.
-Tényleg tetszenek?-néztem rá büszkén. Örültem, hogy tetszenek neki a képek...kicsit zavarba voltam, hogy ő is ott volt és a maximumot próbáltam kihozni magamból, ami remélem sikerült is.
-Lehet belőle kérni párat? Kitapétázok velük otthon!-húzott közelebb csípőmnél, mire én hangosan felnevettem.-Tényleg tetszenek! Hülyéskedsz?-nézett megint a képekre. Boldogan bújtam mellkasába és együtt megnéztük újra az elkészült képeket.
Már kezdett sötétedni, így mindenki pakolni kezdett és szép lassan mi is elindultunk haza. Épp a kocsiba szálltam be, amikor ismerős dallamok ütötték meg a fülem. Táskámból előhalászva telefonomat fogadtam is a hívást.
-Haló?-szóltam bele, de már rögtön beszélt is drága barátnőm.
-Egy órán belül ott vagyok nálad, szóval a drága udvarlódat paterold haza!-köszöntött sajátos stílusába, mire én nevetve a mellettem helyet foglaló férfira néztem, aki már a vezetésre koncentrált.
-Most megyünk haza a fotózásomról.-válaszoltam fel nem tett kérdésére,
-Úúú majd akarom látni a képeket!-lelkesedett be, mire én nevetve fejemet ráztam.
-Mindent megmutatok!-azért az érintett személy mellett olyanokat nem ígérgettem, hogy "és persze minden pikáns részletet is elmesélek". Pár perc elteltével, amit barátnőm végig beszélt végül bontottuk a vonalat, mert emlékeztettem, hogy ne fogyjon ki a dumából, mikor mindjárt találkozunk.
-Sokat bír beszélni a barátnőd!-nézett a visszapillantó tükörbe Jared, mikor eltettem telefonom.
-Ne tudd meg!-ráztam fejem egy nagyot sóhajtva.
-Mennyi időnk van, míg el nem paterolsz?-nézett rám kisfiúsan, mire én fejemet fogva elnevettem magam.
-Hallottad az egészet?-kérdeztem félve, mire ő fejét rázta.
-Csak a lényeget.-mondta a sértődöttet játszva, mire én kezemet lábára raktam és végig simítottam rajta.
-A holnapom foglalt lesz Ni jóvoltából.-kezdtem bele.-De holnapután elmehetnénk valahová, ha ráérsz!-vetetettem fel az ötletemet.
-Hát ha nincs jobb dolgod, minthogy öregekkel foglalkozz, akkor felőlem oké.-mondta, mire én hangosan felnevettem és kezemet elvettem combjáról. Az út eléggé csendesen telt, csak a rádióból szólt halkan a zene.
Mikor a házamhoz értünk, leparkolt és rám nézett.
-Úgy látom, még van időnk.-nézett ki, ahol a sötét utcákon kívül mást nagyon nem láttunk, tehát míg volt pár percünk Nina érkezéséig. Csak a kinti lámpák fénye világította be arcunkat. A félhomályban ülve néztük egymást és egyre közelebb kerültünk a másikhoz. Ajkaink már szinte súrolták egymást, amikor valaki kopogtatni kezdett az ablakon. Hirtelen rebbentünk szét én pedig lehúztam az ablakot. Őrült barátnőm, még őrültebb vigyorával találtam szembe magam.
-Nagyon örülök, Nina vagyok!-nyújtotta Jared felé a kezét, rajtam keresztül, amit J készségesen viszonzott is.
-Én meg Jared.-húzta féloldalas mosolyra száját. Én csak egy visszafojtott mosollyal az arcomon figyeltem a túlpörgéses, őrült barátnőm és a nyugodt, visszafogott férfi "találkozását". Iszonyú vicces volt, de inkább nem kínoztam tovább Jared-et, hagytam, hogy haza mennyen és kipihenje magát végre.
-Akkor mi...megyünk!-szólaltam meg, majd Jared-re néztem, aki szintén engem fürkészett. Bólintott egyet és beindította a kocsit, én pedig kinyitottam az ajtót és kiszálltam.-Jó éjt!-hajoltam még vissza mosolyogva.
-Jó éjt Hope, aludj jól!-köszönt el ő is mosolyogva. Bezártam az ajtót és hátrébb lépve vártam, hogy elhajtson.
-Jó éjszakát Mr. J!-hajolt be a kocsiba Nina is, kissé "szexisen" előadva magát, mire én fejemet fogtam.
-Jó éjt kedveske!-szólt vissza Joker-es hangon Jared, majd egy őrült kacajt hallatva végül tényleg elindult. Én barátnőmre néztem, aki kissé sokkoltan nézett rám, amin én jól szórakoztam. Besétáltunk a házba és kezdetét vette a csajos este..na meg az én kihallgatásom is...
Inkább nem őrültködök tovább itt, olvassátok csak a legújabb részt és értékeljetek! Puszilok minden kedves cukorpöttyöt!<3
Visszatekintés:
-Ma csak kipróbáltuk a külsőm, ami így is marad valószínűleg, de a srácok már sokkal régebb óta forgatják a filmet. Nekem nem mindennap lesz dolgom.-válaszolta.
-Figyelj, látom mindjárt komolyan bealszol, szóval inkább haza viszlek!-mondta, mire én csukott szemmel felnevettem.
-Egyébként...ez most egy randi?-kérdeztem még mindig csukva tartva szemeimet. Ő nem válaszolt egy darabig, így kinyitottam a szemeim és felé fordulva vártam, hogy mit reagál kérdésemre. Bal kezemet a sebváltón lévő kezére tettem, amire már rám pillantott.
-Nem, ez...csupán egy baráti kocsikázás.-válaszolta rezzenéstelen arccal, mire nekem összeszorult a gyomrom, viszont most nem jó értelemben. Apró kezemet levettem az övéről lassan és csalódottságomat próbáltam azzal leplezni, hogy a rádióban szóló halk zenét dúdoltam és kifelé figyeltem.
-Az első randinkon nem a KFC-be foglak enni vinni.-nyúlt kezem után és ajkaihoz emelve megcsókolta azt. Én ismét elmosolyodtam és rápillantottam.
-Megígéred, hogy titokban tartjuk ezt az egészet?-kérdeztem halkan, mire ő bólintott.
-Megígérem, hogy soha nem hagyom, hogy zaklassanak! Vigyázok rád kislány!-majd kissé megszorította, így nyomatékosítva szavait, mire rámosolyogtam.
-Köszönöm.-hüvelykujjammal végig simítottam kézfején.-De nem magam miatt. Nem akarom, hogy rámenjen a karriered. És...nem akarom, hogy ne találkozhassunk többet.-ő mosolyogva megrázta a fejét, majd összekulcsolta ujjainkat. Haza felé vettük az irányt, mert már mindketten eléggé hullák voltunk."
-Köszönök..mindent!-mosolyogtam rá, már a felkelő nap fényében a házam előtt.-Nem jössz be?-megrázta a fejét és egy puszi után már elindult volna, de keze után nyúltam.-Ne vezess így!-lehajtotta fejét, de láttam, hogy mosolyog.-Míg neki mész valaminek...vagy valakinek. És bajod lesz!-elnevette magát, de végül is beadta a derekát és bejött.
-Elmegyek, lezuhanyzok, addig helyezd magad kényelembe!-mondtam már a hálószobámban állva, majd a pizsimmel és egy törülközővel el is tűntem a fürdőben. Fáradságomra való tekintettel eléggé siettem, hogy aludhassak. Vizes testem köré tekertem a törülközőt, nem húztam még az időt az öltözködéssel is, hogy Jared is minél hamarabb bejöhessen és lezuhanyozhasson. Kimentem, és az ágyon fekvő J-re néztem, aki félig-meddig már aludt. Nagyon édes volt és direkt biztosan nem költöttem volna fel, de felriadt, amikor a farmeromból kiesett a telefonom és a kemény parkettán landolt.
-Ne haragudj!-néztem ár bűnbánóan, majd az ablakhoz sétálva behúztam a sötétítőket.-Aludj nyugodtan, majd később lezuhanyzol.-suttogtam, majd elindultam kifelé, hogy hagyjam pihenni. Úgy terveztem, hogy én majd elalszok a vendégszobában. Szerintem már akkor vissza is aludt, amikor kimentem a szobából, így én is gyorsan próbáltam így tenni, de a zuhany eléggé felébresztett, szóval az ágyon fekve telefonoztam még egy kicsit. Nem hagyott nyugodni a cikk, így megnéztem, hogy írtak-e azóta többet, de kellemesen csalódtam, ugyan is több kép nem készült rólunk. Felnéztem twitter-re is és instagram-ra, visszakövettem pár embert, megnéztem, hogy kedvenc sztárjaim milyen új képet raktak ki, de körülbelül ennyi és újra visszajött a fáradság. Leraktam a telefonomat és betakarózva már szinte aludtam is.
-Hé..hé..Hope! Hope!-ismételgette valaki a nevemet, miközben arcomat simogatta.
-Hmm?-morogtam fel álmosan.-Mi az?-néztem rá az illetőre összehúzott szemekkel. Mikor szembetaláltam magam egy hatalmas kék szempárral és pár zöld tinccsel, kissé megijedtem és arrébb ugrottam, de hamar rájöttem, hogy csak Jared az és kissé...na jó..még mindig tök álmosan, de azért kíváncsian néztem rá.
-Éhes voltam és csináltam kaját.-mondta büszkén mosolyogva, amin én- szemeimet dörzsölve -elnevettem magam.
-Nem is volt itthon nutella.-csodálkoztam, mire kezembe nyomott egy bögre kávét.
-Elmentem a boltba.-vont vállat, mire én mosolyogva belekortyoltam a fekete italba. Pont ahogy szeretem.-Még is honnan..?-mutattam a kék pöttyös bögrére.
-Én is így iszom.. két cukorral..csak reméltem, hogy te is..-nevette el végül magát. Elvettem egy palacsintát a tányérról és aprókat harapva megettem, majd egy következőt is szép lassan elfogyasztottam.
-Ez isteni! Köszönöm.-néztem rá hálálkodva, majd közelebb térdeltem hozzá és nyaka köré fontam a kezem. Néztem azokat a gyönyörű kék szemeit, mire ő hirtelen derekam alá nyúlva, óvatosan hátradöntött az ágyon, végig tartva a szemkontaktust. Bal kezemet arcára vezettem, ami már kissé borostás volt. Hüvelykujjamat végig simítottam rajta, majd száján, aztán közelebb húzva ajkaira hintettem egy apró csókot. A csók után még orromra is kaptam egy apró puszit, majd felült és engem is felhúzott. Együtt megreggeliztünk, ami borzasztóan jó volt, de ezt persze meg kellett zavarnia a telefonomnak.
-Hallo?-szóltam bele, miközben beleharaptam egy újabb palacsintába, amit után nutellába mártottam és Jared felé tartottam, amit ő bekapott, majd egy csokis csókot nyomott szám sarkába, amin elmosolyodtam. Azon már annyira nem mosolyogtam, amit a vonal másik végéről hallottam.
-5 perced van.-ezzel bontotta is a vonalat a menedzsmentem. Én egy hosszú levegőt kifújva felálltam az ágyról, a másik szobába mentem, ahonnan kiválasztottam az aznapi szettem és gyorsan magamra kapva az virágos overált, visszasétáltam Jared-hez.
-A pasid volt?-dőlt végig az ágyon egy hatalmasat sóhajtva.
-Ühhüm!-bólintottam, miközben végig néztem magamon a hatalmas tükörben.-5 percem van, hogy odaérjek, szóval ezt majd máskor folytatjuk.-néztem hátra a vállam fölött kacsintva.
-Elvigyelek?-ült fel és alaposan végig mért, amit a tükörből jól láttam. Lábaimon és fenekemen hosszabban elidőzött, amin én csak felkuncogtam.
-Ennyire ne csöpögtesd már a nyálad.-fordultam meg és lassan odasétáltam hozzá. Ő felállt, de még így magassarkúban is csak körülbelül voltam akkora, mint ő. Pedig nem egy felhőkarcoló.-Tisztára undorodnom kéne tőled papi!-bökte meg a mellkasát, mire ő túl játszva az érintett területhez kapott.
-Papik nem visznek kislányokat randira, szóval kérd meg a kis telefonálgatós barátodat, hogy vigyen el randira.-mondta, mire én nevetésemet visszafojtva csak megforgattam szemeimet.
-Útközben nézünk majd egy öregek otthonát, ahova bedughatlak!-ő szemeit összehúzva próbálta feldolgozni szemtelenkedésemet.
-Ez a mai fiatalság.-rázta a fejét, de arcáról nem sok mindent lehetett leolvasni. Én elnevettem magam és homlokomat mellkasának döntöttem.
-Mennünk kell.-suttogtam. Hallottam szívverését, ami nagyon megnyugtató érzést nyújtott.
-Szerinted ilyen öregen még vezethetek? A szürke hályog miatt elvették a jogsim.-vágott csalódott arcot, mire még jobban nevetni kezdtem.
-Hülye.-ráztam a fejem nevetve, mire már ő is elnevette magát.-Még szerencse, hogy vannak olyan őrült kislányok...akik buknak az ilyen vénemberekre.-ujjammal mellkasára rajzoltam apró mintákat, majd mondatom végén felnéztem szemeibe.
-Majd mutass be az egyiknek!-suttogta közel arcomhoz. Ajkaink már-már súrolták egymást, ami égetően jó érzés volt.
-Pont ismersz egyet.-leheltem ajkaira. Idegőrlő volt, ahogy csak játszottunk a másik türelmével, csak úgy, mint a sajátunkkal. Kezeimet felvezettem kemény mellkasán, egészen nyakáig, ahol összekulcsoltam őket tarkóján. Ő hatalmas kezeit csípőmre vezette, félig meddig szinte fenekemre, amitől apróbb sóhajok szöktek ki számon. Elhajolva ajkaimat nyaka és állvonala találkozásához nyomtam és nedves puszikat hagytam bőrén. Ő ujjaival erősebben szorította csípőmet. Bal kezemet tovább vezettem tarkóján és zöldre festett hajába túrtam. Füléhez hajolva oda is nyomtam egy apró puszit.
-Tényleg mennünk kell.-suttogtam, mire hallottam, hogy egy hatalmasat sóhajt, amin én jót nevettem.
-Ezt még vissza fogod kapni!-kezei csípőre rakta és lehajtott fejjel "fenyegetett". Hangosan felnevettem.
-Nem félek apuci!-nyújtottam ki a nyelvem, mire ő fejét oldalra döntve rám nézett. Irtó szexin nézett ki, még így is, hogy nem csinált semmit, csupán állt és nézett.-Gyere!-ragadtam meg kezét és húzni kezdtem magam után. Még gyorsan magamra kaptam fekete kalapom, míg Jared a tegnap este csak a szekrényre dobott baseball sapkáját, meg a cipőjét és már indultunk is a kocsi felé. A kocsiba ülve egyből eszembe jutott az este és elmosolyodva idéztem fel a történteket. Jared is beszállt és el is indultunk. Navigálva hamar eljutottunk a fotózás helyszínére, ami ezúttal szabadtéren volt.
-Milyen fotózás?-kérdezte, miközben kiszálltunk a járműből.
-Egy új nyári bikini kollekcióhoz fotóznak.-válaszoltam, de nem tudtuk tovább folytatni a beszélgetést, ugyan is megjelent drága menedzsmentem, Olivia. Olivia-t egy húszas évei végén, harmincas évei elején járó, barnás-vöröses hajú, zöld szemű, vékony, kimért nőnek képzeljétek el, aki nem igazán ismeri azt a szót, hogy humor. Bár mi jól megvagyunk, bármit rábíznék, de azért lehetne néha lazább is.
-Szia Oli!-öleltem meg mosolyogva, amit ő viszonzott is, de aztán a sminkesekhez és a fodrászhoz kezdett el lökdösni. Azt már nem láttam, hallottam, hogy Jared-el mit beszéltek, de nem hiszem hogy sok mindent. Olivia nem éppen az a "gyorsan megnyílok mindenki előtt" fajta. Jared-et nem ismerem olyan régóta, mint Oli-t, de -velem legalábbis-úgy tűnt, hamar megnyílt, aminek nagyon örülök.
-Na hogy tetszenek?-néztem Jared-re az elkészült képeket felé mutatva a tableten.
-Hát elég jól néznek ki...azt a fehéret én is elfogadnám! Tök jól állna szerintem.-nézett végig magán, mire én nevetve hason csaptam.-Nagyon gyönyörű vagy!-adott egy hosszú csókot homlokomra.
-Tényleg tetszenek?-néztem rá büszkén. Örültem, hogy tetszenek neki a képek...kicsit zavarba voltam, hogy ő is ott volt és a maximumot próbáltam kihozni magamból, ami remélem sikerült is.
-Lehet belőle kérni párat? Kitapétázok velük otthon!-húzott közelebb csípőmnél, mire én hangosan felnevettem.-Tényleg tetszenek! Hülyéskedsz?-nézett megint a képekre. Boldogan bújtam mellkasába és együtt megnéztük újra az elkészült képeket.
Már kezdett sötétedni, így mindenki pakolni kezdett és szép lassan mi is elindultunk haza. Épp a kocsiba szálltam be, amikor ismerős dallamok ütötték meg a fülem. Táskámból előhalászva telefonomat fogadtam is a hívást.
-Haló?-szóltam bele, de már rögtön beszélt is drága barátnőm.
-Egy órán belül ott vagyok nálad, szóval a drága udvarlódat paterold haza!-köszöntött sajátos stílusába, mire én nevetve a mellettem helyet foglaló férfira néztem, aki már a vezetésre koncentrált.
-Most megyünk haza a fotózásomról.-válaszoltam fel nem tett kérdésére,
-Úúú majd akarom látni a képeket!-lelkesedett be, mire én nevetve fejemet ráztam.
-Mindent megmutatok!-azért az érintett személy mellett olyanokat nem ígérgettem, hogy "és persze minden pikáns részletet is elmesélek". Pár perc elteltével, amit barátnőm végig beszélt végül bontottuk a vonalat, mert emlékeztettem, hogy ne fogyjon ki a dumából, mikor mindjárt találkozunk.
-Sokat bír beszélni a barátnőd!-nézett a visszapillantó tükörbe Jared, mikor eltettem telefonom.
-Ne tudd meg!-ráztam fejem egy nagyot sóhajtva.
-Mennyi időnk van, míg el nem paterolsz?-nézett rám kisfiúsan, mire én fejemet fogva elnevettem magam.
-Hallottad az egészet?-kérdeztem félve, mire ő fejét rázta.
-Csak a lényeget.-mondta a sértődöttet játszva, mire én kezemet lábára raktam és végig simítottam rajta.
-A holnapom foglalt lesz Ni jóvoltából.-kezdtem bele.-De holnapután elmehetnénk valahová, ha ráérsz!-vetetettem fel az ötletemet.
-Hát ha nincs jobb dolgod, minthogy öregekkel foglalkozz, akkor felőlem oké.-mondta, mire én hangosan felnevettem és kezemet elvettem combjáról. Az út eléggé csendesen telt, csak a rádióból szólt halkan a zene.
Mikor a házamhoz értünk, leparkolt és rám nézett.
-Úgy látom, még van időnk.-nézett ki, ahol a sötét utcákon kívül mást nagyon nem láttunk, tehát míg volt pár percünk Nina érkezéséig. Csak a kinti lámpák fénye világította be arcunkat. A félhomályban ülve néztük egymást és egyre közelebb kerültünk a másikhoz. Ajkaink már szinte súrolták egymást, amikor valaki kopogtatni kezdett az ablakon. Hirtelen rebbentünk szét én pedig lehúztam az ablakot. Őrült barátnőm, még őrültebb vigyorával találtam szembe magam.
-Nagyon örülök, Nina vagyok!-nyújtotta Jared felé a kezét, rajtam keresztül, amit J készségesen viszonzott is.
-Én meg Jared.-húzta féloldalas mosolyra száját. Én csak egy visszafojtott mosollyal az arcomon figyeltem a túlpörgéses, őrült barátnőm és a nyugodt, visszafogott férfi "találkozását". Iszonyú vicces volt, de inkább nem kínoztam tovább Jared-et, hagytam, hogy haza mennyen és kipihenje magát végre.
-Akkor mi...megyünk!-szólaltam meg, majd Jared-re néztem, aki szintén engem fürkészett. Bólintott egyet és beindította a kocsit, én pedig kinyitottam az ajtót és kiszálltam.-Jó éjt!-hajoltam még vissza mosolyogva.
-Jó éjt Hope, aludj jól!-köszönt el ő is mosolyogva. Bezártam az ajtót és hátrébb lépve vártam, hogy elhajtson.
-Jó éjszakát Mr. J!-hajolt be a kocsiba Nina is, kissé "szexisen" előadva magát, mire én fejemet fogtam.
-Jó éjt kedveske!-szólt vissza Joker-es hangon Jared, majd egy őrült kacajt hallatva végül tényleg elindult. Én barátnőmre néztem, aki kissé sokkoltan nézett rám, amin én jól szórakoztam. Besétáltunk a házba és kezdetét vette a csajos este..na meg az én kihallgatásom is...
2016. augusztus 11., csütörtök
2. Rész-Csak élvezd!
Az óra már megütötte a 10-et is, de én még mindig csak egy szál törülközőben álltam a szobámban a ruhásszekrény előtt. Az őszintét megvallva semmi kedvem nem volt elmenni erre a bulira, így inkább fogtam magam és egy lengébb otthoni öltözék után kutatva felöltöztem. Telefonomat a kezembe véve indultam le a konyhába, ahol valami könnyebb vacsorát próbáltam magamnak csinálni, ami többnyire egy banánturmixból és egy kis pirítósból állt. Mezítláb szettem a lábaim a hideg konyha kövén, egyesen be a nappaliba, ahol a hatalmas kanapéra begubózva néztem a tévét. A telefonom hirtelen rezegni kezdett mellettem. Mikor megláttam a nevet és az üzenetet a kijelzőn a gyomrom kissé összerándult, de persze nem rossz értelemben.
"Hey baby, már csak rád várunk!"-Kezdtem egy kissé rosszul érezni magam, amiért nem mentem, de belegondolva nem lenne ott a helyem. Jól megvagyok én itthon egyedül. Gyorsan visszaírtam.
"Nem érzem túl jól magam, inkább kihagyom. Ne haragudj!"-egy kis füllentés még nem a világ vége...
Szinte perceken belül jött is a válasz.
"Most egy világ omlott össze bennem. :( "-halkan felnevettem, ahogyan elképzeltem a fejét, miközben rádöbbent, hogy kérlelése ellenére nem mentem el a partira.
"Majd bepótoljuk!"-nyugtattam meg, de éreztem, hogy ezzel nem lesz lezárva. Telefonomat visszaraktam magam mellé és kapcsolgatni kezdtem az adók között, de semmi érdekfeszítőt nem találtam, így inkább ölembe vettem laptopom és egy kis szörfölés után az interneten, úgy döntöttem, hogy filmet nézek. Választásom a Nagyfiúk 2-re esett. Már bő félórája ment a film, amikor ismét zúgni kezdett a telefonom.
"Remélem készen állsz!"-mondhatni kissé megijedtem, de azért kíváncsian vártam, hogy mit tervez.
"Attól függ mire."-írtam vissza, hátha elárulja tervét, de sajnos csalódnom kellett, amikor már tíz perce vártam válaszára, de nem írt. Tovább folytattam a filmet és próbáltam kiverni a fejemből Jared-et. Már vége volt a filmnek és épp a következőbe kezdtem bele, amikor kopogtatni kezdtek az ajtón. Hajamba túrva felálltam és kisiettem ajtót nyitni a kései látogatónak. Kisebb sokkot kaptam, amikor megláttam a zöld hajú srácot az ajtómban állni.
-Nem sietted el.-találtam meg végül hangom és kijjebb nyitottam az ajtót, hogy betudjon jönni. Arcán csak egy féloldalas mosoly volt. Beljebb jött, de az előszobában már meg is állt. Bezártam a hatalmas fekete bejárati ajtót és felé fordulva vártam, hátha elárulja végre látogatása okát.
-Dugó volt.-reagált még előző beszólásomra, mire én halkan felnevettem, ezzel őt is nevetésre késztetve.
-Dugó. Hajnali egykor?-kérdeztem mosolyomat leplezve, ami kevés sikerrel ment csak. Ő mosolyogva lehajtotta fejét, majd felemelve azt, tekintetét enyémbe fúrta. Gyönyörű szemeitől hirtelen nem tudtam megszólalni sem. Hihetetlen, hogy csinálja ezt? Szinte megbabonáz tekintetével.
-Mehetünk?-kérdezte egy kis csend után, de vele egyetemben én is megszólaltam.
-Kérsz valamit inni?-elnevettem magam, majd kissé megráztam a fejem.-Még is hova?-kérdeztem kíváncsian, mire ő közelebb lépett. Mélyen szemeimbe nézett, bal kezét pedig derekam mellett vezette el. A roppant idegtépő és érzéki pillanatból az ajtó kattanása rántott vissza a valóságba, mire felnevettem.
-Látod egyáltalán mi van rajtam?-kérdeztem, mire ő alaposan végig nézett testemen, amit egy apró short és egy Batman-es póló takart csupán.
-Ahha.-bólintott, majd jobb kezét csípőmre csúsztatva kivezetett a házból. Még gyorsan leoltottam a villanyokat és felvettem egy cipőt, majd siettem is ki, mielőtt még felkap és úgy vonszol ki.-Amúgy..-nézett rám, miközben kezét átdobta a vállamon.-Áruló vagy!- a kocsi ajtót illedelmesen kinyitotta nekem, majd megkerülve a járművet ő is beszállt. Nem igazán értettem, hogy ezt most miért...A póló. Basszus! Halkan felnevettem, lábaimat pedig felraktam a műszerfalra és az ablakot teljesen leengedve néztem a fényekben úszó várost, ami sebességünknek köszönhetően elég gyorsan suhant el mellettünk.
-Ne nevess, mert ez halálosan komoly!-nézett rám komolyan, de tekintetét gyorsa vissza is vezette az útra.
-Kiengesztellek valahogy!-rántottam vállat vigyorogva.-Kapsz mondjuk egy rúzst, ha kifogyna a mostani.-nem néztem rá, csak a mellettünk elhaladó embereket és a fényeket figyeltem. Csak hangját hallottam, ahogy elneveti magát.
-Imádok este autókázni. Tényleg.-fordultam a vezető férfi irányába. Ő apró mosolyra húzta ajkait és kíváncsi arckifejezéssel várta, hogy folytassam, de tekintetét egy pillanatra sem vette le az útról.-De hova megyünk?-kérdeztem, de ő csak egy pillanatra rám nézett mosolyogva, majd vissza fordította arcát az útra.
-Csak élvezd.-rántott vállat, mire én visszafordítottam arcom a leengedett ablakon át beszűrődő esti, kissé már hűvös levegő felé, ami hosszú szőkés hajamat gond nélkül lobogtatott. A partin gondolkoztam, ami még valószínűleg tart, Jared most mégis itt ül mellettem, nem pedig az egyik asztalnál iszogat a többi sztárral. De ez vajon miért van így? Miért lennék én jobb társaság neki, mint a munkatársai?
-Kérdezhetek valamit?-fordultam felé.
-Ha azt mondom nem, akkor nem kérdezed meg?-nézett rám mosolyogva, mire én kislányosan fejemet ráztam.-Kérdezhetsz!-bólintott.
-Miért velem vagy és miért nem a többiekkel a bulin?-kíváncsian fürkésztem arcát, de szinte semmit nem tudtam leolvasni róla.-Tehát?-próbálkoztam tovább.
-Veled jobban érzem magam.-válaszolta.-Megfelel a válasz?-nézett rám, mire én büszkén és egy jól eső bizsergő érzéssel a gyomromban bólintottam. Inkább elfordultam, hogy ne lássa pírbe borult arcom.-Csak nem zavarba hoztalak?-kérdezte egy elégedett vigyorral az arcán, mire én felnevettem.
-Csak szeretnéd.-csaptam gyengéden vállon, de ő csak tovább vigyorgott.
-Nem vagy éhes?-nézett rám, mire én bólintottam.
-De..egy kicsit.-nyújtóztam egy nagyot, amin ő jót nevetett.
-Hozok neked valamit.-parkolt le egy KFC előtt. Kicsatolta övét és kiszállt, de még mielőtt bement volna az épületbe, oda jött az én oldalamhoz és a lehúzott ablakon behajolt.-Mit szeretnél enni?-nagyon közel volt így az arcomhoz, amit mondjuk annyira nem bántam, de kissé azért zavarba ejtő volt.
-Hmm...-gondolkoztam.-Salátát.-esett egy ilyen későn azért annyira nem "ártó" ételre a választásom.
-A rendelést felvettem asszonyom.-szalutált, mire én elnevettem magam.-A fizetségemet viszont előre kérném.-mondta, mire én furcsállóan néztem rá. Ő ujjával arcára mutatott, mire én közelebb hajoltam, hogy puszit nyomjak sima arcára, amit nem takart már az a nagy szakáll, mint reggel. Ő viszont hirtelen elfordította arcát és így szájára sikerült egy kisebb csókba elmélyített puszit kapnia. Mikor véget ért ez a felettébb zavarba ejtő 'puszcsók', én tagadva, tagadatlanul elpirultam, amin ő jót szórakozott.
-Ne örülj már ennyire magadnak, inkább menny!-mutattam az épületre, de ő egy újabb gyors csókot csent tőlem, mire nevetve gyengéden egy kezdő löketet adtam neki.
Miután elment én telefonomat a kezembe kapva egy gyors üzenetet küldtem legjobb barátnőmnek.
"Nem fogod elhinni, hogy mi történt és hogy kivel!!" Pár perc után csörögni kezdett a telefon kezembe, mire én nevetve elhúztam a kis ikont és fogattam a hívást.
-Had találjam ki! Jared Leto-val, azt mondjuk nem tudom, hogy hol, és csak találgatok, hogy mit csináltok, de remélem nem védekeztek.-őrült barátnőm reakcióján meg sem lepődtem és csak nevetve megráztam a fejem.
-Igen Ni, miközben...-nem találtam a megfelelő kifejezést, ezért inkább nem folytattam.-Közben én..sms-ekkel halmozlak el, ő pedig telefonálgat.-szarkasztikus humoromat már jól ismerő barátnőm hamar túllépett mondatomon és már folytatta is a kifaggatásomat, de én közbevágtam, mert hirtelen eszembe jutott, hogy honnan is tudhatja, hogy Jared-el vagyok.
-Várj, te honnan tudod, hogy Jared-el vagyok?-húztam össze szemöldököm, de ekkor hirtelen megjelent az említett személy a gyorsétterem ajtójában.
-Háát...izé..-makogott.
-Mondd már!-sürgettem türelmetlenül.
-Hát az interneten vannak képek, amiket gondolom paparazzik csináltak.-mondta, mire én kissé lesokkoltan ültem és csak magam elé bámultam egy darabig. Jared közben beszállt mellém a kocsiba és az ételeket lepakolva hátra, engem fürkészett.
-Mi az, hogy az internet vannak fent képek?-ismételtem el amit mondott.
-Nézd Hope, én nem tudom, az előbb láttam én is. De nincs ott a neved, csak hogy "Jared Leto egy idegen lánnyal tölti az estét!"-mondta, amolyan szalagcím formában, amit gondolom most is az előtte lévő laptopjából olvasott fel.-Még az arcod sem látszik a képeken rendesen. Én is csak a rövid nadrágodról meg a közös pólónkról ismertelek meg.
-Szerencsére.-fújtam ki az eddig bent tartott levegőt. J jobb kezét fedetlen combomra csúsztatta, gondolom nyugtatásképp, de ettől én csak zavartabb lettem és inkább gyorsan elbúcsúztam barátnőmtől.
-Jó, de a születendő gyereknek én leszek a keresztanyja!-én csak szememet forgattam.
-Szia Ni!-majd kinyomtam.
-Rossz hír?-kérdezte Jared, mikor letettem a telefont, mire én félve néztem rá.
-Már a fél internet tele van velünk.-mondtam ki kerek perec, mire ő egy ideig csak nézett, majd előkapva telefonját pötyögni kezdett valamit. Mint kiderült a cikket kereste rólunk.
-Na mit ír?-bújtam közel hozzá, hogy rálássak a telefonjára, de mikor megéreztem azt a csodálatos illatát, amit reggel is, egyszerűen megint zavarba jöttem...zavarba jöttem, mert olyasmire gondoltam csupán illata alapján, amire nem lenne szabad...
-"Jared Leto(43) úgy látszik még sem kolléganőjével, a gyönyörű Margot Robbie-val(25) szűrte össze a levet, hanem valaki más lopta el a Thirty Second To Mars mélabús szívtiprójának a szívét. Bár azt még pontosan nem tudjuk, hogy ki is a titokzatos bombázó, azonban szinte biztosra állíthatjuk, hogy az új Suicide Squad pszichopata gyilkosát, Joker-t alakító Jared ismét nem éppen a "saját korosztályából" válogatott. Mindenesetre várjuk, hogy mi fog ebből kisülni és mi csak szurkolunk, hogy a már hosszú ideje egyedülálló J rátaláljon az ő Harley Quinn-jére, a való életben!"-olvasta fel az egészet. Kissé megnyugtatott, hogy nem tudják a nevem, de a tudat, hogy mindenhova követnek a fotósok, kissé megijesztett. Idegességemben pár könnycsepp legördült az arcomon, de természetesen nem haragudtam Jared-re. Sőt igazából senkire, csupán kissé megijedtem, hogy mi lesz, ha ez az egész kiderül. Apa tuti, hogy kinyírja Jared-et, engem pedig soha többet nem enged a közelébe, amit nem bírtam volna ki.
-Semmi baj! Nem fogják megtudni, hogy kivagy!-nézett rám komolyan, mire én hálásan bólogatni kezdtem, de a könnyeim csak tovább folytak.-Héé Hope! Gyere ide!-húzott ölelő karjaiba, ami kissé megnyugtatott.-Nincs semmi baj! Vigyázok rád!-morogta hajamba, miközben hátamat simogatta és egy puszit nyomott hajamba.
-Haza vigyelek?-kérdezte, mire én elgondolkoztam az ajánlaton, de aztán rájöttem hogy nem akarom itt és így befejezni az estét vele.
-Nem.-ráztam a fejem szipogva.-Még nem akarom, hogy vége legyen az estének.-mondtam ki őszintén, mire ő gyengéden eltolt magától és kissé könnyes szemeimbe nézett, miközben egyik kezemet kezei közé véve egy apró csókot hintett rá. Végig tartva a szemkontaktust.
-Annyira csodálatos vagy!-ráztam a fejem, majd lehajtottam és az ülést, meg a lábaimat kezdtem nézni. Ő állam alá nyúlt, így arra kényszerítve, hogy szemeibe nézzek. Közelebb hajolt, majd kezei közé fogva arcomat, tekintetével bejárta szinte az egész arcomat. Hüvelyk ujjával végig simított alsó ajkamon, majd még közelebb hajolva ajkait gyengéden enyéim ellen nyomta. Kezemmel megfogtam a-még mindig arcomat közre fogó-kezeit és végig simítottam rajta hüvelykujjammal. Jó pár másodperce tartott a csókunk, mikor is észbe kaptam, hogy mi van, ha most is éppen valahonnan fotóznak minket. De aztán az is eszembe jutott, amit mondott és ez ismét egy kis megnyugvást adott. Lassan elváltunk egymástól és mindketten zavartan mosolyogtunk a másikra. A kocsiba betelepedett csöndet a zöld hajú gyomra törte meg, mivel egy hatalmasat korgott, amin én személy szerint jót nevettem, de én is hamar enni kezdtem a salátámat. Ő beleharapott a burrito-jába, majd beindította a kocsit és indultunk is tovább, bár még mindig fogalmam sincs, hogy hova, de jelen esetben...nem is érdekelt!
"Majd bepótoljuk!"-nyugtattam meg, de éreztem, hogy ezzel nem lesz lezárva. Telefonomat visszaraktam magam mellé és kapcsolgatni kezdtem az adók között, de semmi érdekfeszítőt nem találtam, így inkább ölembe vettem laptopom és egy kis szörfölés után az interneten, úgy döntöttem, hogy filmet nézek. Választásom a Nagyfiúk 2-re esett. Már bő félórája ment a film, amikor ismét zúgni kezdett a telefonom.
"Remélem készen állsz!"-mondhatni kissé megijedtem, de azért kíváncsian vártam, hogy mit tervez.
"Attól függ mire."-írtam vissza, hátha elárulja tervét, de sajnos csalódnom kellett, amikor már tíz perce vártam válaszára, de nem írt. Tovább folytattam a filmet és próbáltam kiverni a fejemből Jared-et. Már vége volt a filmnek és épp a következőbe kezdtem bele, amikor kopogtatni kezdtek az ajtón. Hajamba túrva felálltam és kisiettem ajtót nyitni a kései látogatónak. Kisebb sokkot kaptam, amikor megláttam a zöld hajú srácot az ajtómban állni.
-Nem sietted el.-találtam meg végül hangom és kijjebb nyitottam az ajtót, hogy betudjon jönni. Arcán csak egy féloldalas mosoly volt. Beljebb jött, de az előszobában már meg is állt. Bezártam a hatalmas fekete bejárati ajtót és felé fordulva vártam, hátha elárulja végre látogatása okát.
-Dugó volt.-reagált még előző beszólásomra, mire én halkan felnevettem, ezzel őt is nevetésre késztetve.
-Dugó. Hajnali egykor?-kérdeztem mosolyomat leplezve, ami kevés sikerrel ment csak. Ő mosolyogva lehajtotta fejét, majd felemelve azt, tekintetét enyémbe fúrta. Gyönyörű szemeitől hirtelen nem tudtam megszólalni sem. Hihetetlen, hogy csinálja ezt? Szinte megbabonáz tekintetével.
-Mehetünk?-kérdezte egy kis csend után, de vele egyetemben én is megszólaltam.
-Kérsz valamit inni?-elnevettem magam, majd kissé megráztam a fejem.-Még is hova?-kérdeztem kíváncsian, mire ő közelebb lépett. Mélyen szemeimbe nézett, bal kezét pedig derekam mellett vezette el. A roppant idegtépő és érzéki pillanatból az ajtó kattanása rántott vissza a valóságba, mire felnevettem.
-Látod egyáltalán mi van rajtam?-kérdeztem, mire ő alaposan végig nézett testemen, amit egy apró short és egy Batman-es póló takart csupán.
-Ahha.-bólintott, majd jobb kezét csípőmre csúsztatva kivezetett a házból. Még gyorsan leoltottam a villanyokat és felvettem egy cipőt, majd siettem is ki, mielőtt még felkap és úgy vonszol ki.-Amúgy..-nézett rám, miközben kezét átdobta a vállamon.-Áruló vagy!- a kocsi ajtót illedelmesen kinyitotta nekem, majd megkerülve a járművet ő is beszállt. Nem igazán értettem, hogy ezt most miért...A póló. Basszus! Halkan felnevettem, lábaimat pedig felraktam a műszerfalra és az ablakot teljesen leengedve néztem a fényekben úszó várost, ami sebességünknek köszönhetően elég gyorsan suhant el mellettünk.
-Ne nevess, mert ez halálosan komoly!-nézett rám komolyan, de tekintetét gyorsa vissza is vezette az útra.
-Kiengesztellek valahogy!-rántottam vállat vigyorogva.-Kapsz mondjuk egy rúzst, ha kifogyna a mostani.-nem néztem rá, csak a mellettünk elhaladó embereket és a fényeket figyeltem. Csak hangját hallottam, ahogy elneveti magát.
-Imádok este autókázni. Tényleg.-fordultam a vezető férfi irányába. Ő apró mosolyra húzta ajkait és kíváncsi arckifejezéssel várta, hogy folytassam, de tekintetét egy pillanatra sem vette le az útról.-De hova megyünk?-kérdeztem, de ő csak egy pillanatra rám nézett mosolyogva, majd vissza fordította arcát az útra.
-Csak élvezd.-rántott vállat, mire én visszafordítottam arcom a leengedett ablakon át beszűrődő esti, kissé már hűvös levegő felé, ami hosszú szőkés hajamat gond nélkül lobogtatott. A partin gondolkoztam, ami még valószínűleg tart, Jared most mégis itt ül mellettem, nem pedig az egyik asztalnál iszogat a többi sztárral. De ez vajon miért van így? Miért lennék én jobb társaság neki, mint a munkatársai?
-Kérdezhetek valamit?-fordultam felé.
-Ha azt mondom nem, akkor nem kérdezed meg?-nézett rám mosolyogva, mire én kislányosan fejemet ráztam.-Kérdezhetsz!-bólintott.
-Miért velem vagy és miért nem a többiekkel a bulin?-kíváncsian fürkésztem arcát, de szinte semmit nem tudtam leolvasni róla.-Tehát?-próbálkoztam tovább.
-Veled jobban érzem magam.-válaszolta.-Megfelel a válasz?-nézett rám, mire én büszkén és egy jól eső bizsergő érzéssel a gyomromban bólintottam. Inkább elfordultam, hogy ne lássa pírbe borult arcom.-Csak nem zavarba hoztalak?-kérdezte egy elégedett vigyorral az arcán, mire én felnevettem.
-Csak szeretnéd.-csaptam gyengéden vállon, de ő csak tovább vigyorgott.
-Nem vagy éhes?-nézett rám, mire én bólintottam.
-De..egy kicsit.-nyújtóztam egy nagyot, amin ő jót nevetett.
-Hozok neked valamit.-parkolt le egy KFC előtt. Kicsatolta övét és kiszállt, de még mielőtt bement volna az épületbe, oda jött az én oldalamhoz és a lehúzott ablakon behajolt.-Mit szeretnél enni?-nagyon közel volt így az arcomhoz, amit mondjuk annyira nem bántam, de kissé azért zavarba ejtő volt.
-Hmm...-gondolkoztam.-Salátát.-esett egy ilyen későn azért annyira nem "ártó" ételre a választásom.
-A rendelést felvettem asszonyom.-szalutált, mire én elnevettem magam.-A fizetségemet viszont előre kérném.-mondta, mire én furcsállóan néztem rá. Ő ujjával arcára mutatott, mire én közelebb hajoltam, hogy puszit nyomjak sima arcára, amit nem takart már az a nagy szakáll, mint reggel. Ő viszont hirtelen elfordította arcát és így szájára sikerült egy kisebb csókba elmélyített puszit kapnia. Mikor véget ért ez a felettébb zavarba ejtő 'puszcsók', én tagadva, tagadatlanul elpirultam, amin ő jót szórakozott.
-Ne örülj már ennyire magadnak, inkább menny!-mutattam az épületre, de ő egy újabb gyors csókot csent tőlem, mire nevetve gyengéden egy kezdő löketet adtam neki.
Miután elment én telefonomat a kezembe kapva egy gyors üzenetet küldtem legjobb barátnőmnek.
"Nem fogod elhinni, hogy mi történt és hogy kivel!!" Pár perc után csörögni kezdett a telefon kezembe, mire én nevetve elhúztam a kis ikont és fogattam a hívást.
-Had találjam ki! Jared Leto-val, azt mondjuk nem tudom, hogy hol, és csak találgatok, hogy mit csináltok, de remélem nem védekeztek.-őrült barátnőm reakcióján meg sem lepődtem és csak nevetve megráztam a fejem.
-Igen Ni, miközben...-nem találtam a megfelelő kifejezést, ezért inkább nem folytattam.-Közben én..sms-ekkel halmozlak el, ő pedig telefonálgat.-szarkasztikus humoromat már jól ismerő barátnőm hamar túllépett mondatomon és már folytatta is a kifaggatásomat, de én közbevágtam, mert hirtelen eszembe jutott, hogy honnan is tudhatja, hogy Jared-el vagyok.
-Várj, te honnan tudod, hogy Jared-el vagyok?-húztam össze szemöldököm, de ekkor hirtelen megjelent az említett személy a gyorsétterem ajtójában.
-Háát...izé..-makogott.
-Mondd már!-sürgettem türelmetlenül.
-Hát az interneten vannak képek, amiket gondolom paparazzik csináltak.-mondta, mire én kissé lesokkoltan ültem és csak magam elé bámultam egy darabig. Jared közben beszállt mellém a kocsiba és az ételeket lepakolva hátra, engem fürkészett.
-Mi az, hogy az internet vannak fent képek?-ismételtem el amit mondott.
-Nézd Hope, én nem tudom, az előbb láttam én is. De nincs ott a neved, csak hogy "Jared Leto egy idegen lánnyal tölti az estét!"-mondta, amolyan szalagcím formában, amit gondolom most is az előtte lévő laptopjából olvasott fel.-Még az arcod sem látszik a képeken rendesen. Én is csak a rövid nadrágodról meg a közös pólónkról ismertelek meg.
-Szerencsére.-fújtam ki az eddig bent tartott levegőt. J jobb kezét fedetlen combomra csúsztatta, gondolom nyugtatásképp, de ettől én csak zavartabb lettem és inkább gyorsan elbúcsúztam barátnőmtől.
-Jó, de a születendő gyereknek én leszek a keresztanyja!-én csak szememet forgattam.
-Szia Ni!-majd kinyomtam.
-Rossz hír?-kérdezte Jared, mikor letettem a telefont, mire én félve néztem rá.
-Már a fél internet tele van velünk.-mondtam ki kerek perec, mire ő egy ideig csak nézett, majd előkapva telefonját pötyögni kezdett valamit. Mint kiderült a cikket kereste rólunk.
-Na mit ír?-bújtam közel hozzá, hogy rálássak a telefonjára, de mikor megéreztem azt a csodálatos illatát, amit reggel is, egyszerűen megint zavarba jöttem...zavarba jöttem, mert olyasmire gondoltam csupán illata alapján, amire nem lenne szabad...
-"Jared Leto(43) úgy látszik még sem kolléganőjével, a gyönyörű Margot Robbie-val(25) szűrte össze a levet, hanem valaki más lopta el a Thirty Second To Mars mélabús szívtiprójának a szívét. Bár azt még pontosan nem tudjuk, hogy ki is a titokzatos bombázó, azonban szinte biztosra állíthatjuk, hogy az új Suicide Squad pszichopata gyilkosát, Joker-t alakító Jared ismét nem éppen a "saját korosztályából" válogatott. Mindenesetre várjuk, hogy mi fog ebből kisülni és mi csak szurkolunk, hogy a már hosszú ideje egyedülálló J rátaláljon az ő Harley Quinn-jére, a való életben!"-olvasta fel az egészet. Kissé megnyugtatott, hogy nem tudják a nevem, de a tudat, hogy mindenhova követnek a fotósok, kissé megijesztett. Idegességemben pár könnycsepp legördült az arcomon, de természetesen nem haragudtam Jared-re. Sőt igazából senkire, csupán kissé megijedtem, hogy mi lesz, ha ez az egész kiderül. Apa tuti, hogy kinyírja Jared-et, engem pedig soha többet nem enged a közelébe, amit nem bírtam volna ki.
-Semmi baj! Nem fogják megtudni, hogy kivagy!-nézett rám komolyan, mire én hálásan bólogatni kezdtem, de a könnyeim csak tovább folytak.-Héé Hope! Gyere ide!-húzott ölelő karjaiba, ami kissé megnyugtatott.-Nincs semmi baj! Vigyázok rád!-morogta hajamba, miközben hátamat simogatta és egy puszit nyomott hajamba.
-Haza vigyelek?-kérdezte, mire én elgondolkoztam az ajánlaton, de aztán rájöttem hogy nem akarom itt és így befejezni az estét vele.
-Nem.-ráztam a fejem szipogva.-Még nem akarom, hogy vége legyen az estének.-mondtam ki őszintén, mire ő gyengéden eltolt magától és kissé könnyes szemeimbe nézett, miközben egyik kezemet kezei közé véve egy apró csókot hintett rá. Végig tartva a szemkontaktust.
-Annyira csodálatos vagy!-ráztam a fejem, majd lehajtottam és az ülést, meg a lábaimat kezdtem nézni. Ő állam alá nyúlt, így arra kényszerítve, hogy szemeibe nézzek. Közelebb hajolt, majd kezei közé fogva arcomat, tekintetével bejárta szinte az egész arcomat. Hüvelyk ujjával végig simított alsó ajkamon, majd még közelebb hajolva ajkait gyengéden enyéim ellen nyomta. Kezemmel megfogtam a-még mindig arcomat közre fogó-kezeit és végig simítottam rajta hüvelykujjammal. Jó pár másodperce tartott a csókunk, mikor is észbe kaptam, hogy mi van, ha most is éppen valahonnan fotóznak minket. De aztán az is eszembe jutott, amit mondott és ez ismét egy kis megnyugvást adott. Lassan elváltunk egymástól és mindketten zavartan mosolyogtunk a másikra. A kocsiba betelepedett csöndet a zöld hajú gyomra törte meg, mivel egy hatalmasat korgott, amin én személy szerint jót nevettem, de én is hamar enni kezdtem a salátámat. Ő beleharapott a burrito-jába, majd beindította a kocsit és indultunk is tovább, bár még mindig fogalmam sincs, hogy hova, de jelen esetben...nem is érdekelt!
2016. augusztus 10., szerda
Szereplők
Hope ( Elizabeth) Ayer:
Jared (Joseph) Leto:
Nina (Adriana) Michell:
David Ayer:
Bryan Ayer:
Simon Ayer:
Jared (Joseph) Leto:
Nina (Adriana) Michell:
David Ayer:
Bryan Ayer:
Simon Ayer:
1. Rész-Forgatási kavalkád
Már korán reggel kipattant a szemem és nem is tudtam volna visszaaludni, ha akartam volna sem. Lassan kikeltem meleg ágyamból és a szobámból nyíló fürdő felé vettem az irányt, hogy rendbe szedjem magam. Egy húsz perces zuhany, hajmosással egybekötve és már újból a szobámban találtam magam, ahol épp ruhásszekrényem előtt állva próbáltam meg eldönteni, hogy mit vegyek fel ma. Semmiképpen nem akartam egy egyszerű farmert felvenni egy pólóval. Valami különlegesebbet akartam magamra ölteni, ugyanis ma találkozok apával, mégpedig a stúdióban, ahol a legújabb filmjét forgatják. Már nagyon vártam, hisz mindig is imádtam forgatásokra járni. A fantasztikus hangulat, az emberek, a nyüzsgés. Pár perc keresgélés után végül kiválasztottam a tökéletes szettet. Felvettem, majd visszasiettem a fürdőbe és megcsináltam az időközben már majdnem megszáradt hajam és a sminkem. Belenéztem a tükörbe és késznek nyilvánítottam magam. Egészen megvoltam elégedve a tükörképemmel, ami ritka szó, de most valahogy másképp néztem magamra. Azóta a bizonyos szakítás óta...most először érzem, hogy igenis lehetek még boldog.
Mindent elraktam? Telefon, sminktáska, napszemüveg, hajgumi, kocsikulcs, víz, rágógumi. Igen, szerintem indulhatunk. Majd ezzel a gondolattal már nyitottam is a bejárati ajtót és a garázs felé indulva, éjben fekete Range Rover-emhez sétáltam. Útközben a zene ordított a kocsiban én pedig a legtöbbet szintén ordítva énekeltem az előadóval együtt. Megint egy piros lámpa, ezt nem hiszem el! Káromkodások közepette adtam a saját tudtomra ismét, hogy ha így haladok, akkor estére talán odaérek.
A stúdiónál egy aranyos fiatal srác, fél fülén egy fülessel igazított el. Hamar odavezetett apához, amit én megköszönve búcsúztam el tőle, de ő már el is tűnt a nagy ember forgatagban. Apához léptem és hátulról ugrottam nyakába.
-Kicsim!-fordult meg mosolyogva és karjai közé szorított. Szorosan bújtam hozzá és kiélveztem a pillanatot, hisz elég ritkán találkozunk, mert ő is és én is sokat dolgozunk.
-Hiányoztál!-motyogtam, mire ő elnevette magát és még szorosabban vont magához.
-Te is nekem Hercegnő!-simogatta meg a hátam. Gyengéden eltolt magától és fordulva már mutatta is be nekem azt a rengeteg embert, aki körülöttünk állt. Mindenki nagyon kedves volt és mosolyogva üdvözöltek. A tizenötödik "Hello, Hope vagyok!"-nál, már kicsit kellemetlenül éreztem magam, de próbáltam mindenkihez mosolyogva oda fordulni.
-Kicsim, nézd!-húzott apa hirtelen arrébb. Mikor megpillantottam, majdnem felsikítottam.
-Uram isten apa! Ezt te...?-mutattam rá csodálkozva. Egy rendezői szék volt, amin az én nevem állt. Nagy tetszett, rögtön csináltam is vele egy selife-t, amit kiraktam Instára. Nagyon jól éreztem magam. Imádok forgatásokon járni. Az a pörgés és a sok ember...ennek van egy olyan jó hangulata, amit nem lehet elmondani. Ezt átélni kell.
Mindent elraktam? Telefon, sminktáska, napszemüveg, hajgumi, kocsikulcs, víz, rágógumi. Igen, szerintem indulhatunk. Majd ezzel a gondolattal már nyitottam is a bejárati ajtót és a garázs felé indulva, éjben fekete Range Rover-emhez sétáltam. Útközben a zene ordított a kocsiban én pedig a legtöbbet szintén ordítva énekeltem az előadóval együtt. Megint egy piros lámpa, ezt nem hiszem el! Káromkodások közepette adtam a saját tudtomra ismét, hogy ha így haladok, akkor estére talán odaérek.
A stúdiónál egy aranyos fiatal srác, fél fülén egy fülessel igazított el. Hamar odavezetett apához, amit én megköszönve búcsúztam el tőle, de ő már el is tűnt a nagy ember forgatagban. Apához léptem és hátulról ugrottam nyakába.
-Kicsim!-fordult meg mosolyogva és karjai közé szorított. Szorosan bújtam hozzá és kiélveztem a pillanatot, hisz elég ritkán találkozunk, mert ő is és én is sokat dolgozunk.
-Hiányoztál!-motyogtam, mire ő elnevette magát és még szorosabban vont magához.
-Te is nekem Hercegnő!-simogatta meg a hátam. Gyengéden eltolt magától és fordulva már mutatta is be nekem azt a rengeteg embert, aki körülöttünk állt. Mindenki nagyon kedves volt és mosolyogva üdvözöltek. A tizenötödik "Hello, Hope vagyok!"-nál, már kicsit kellemetlenül éreztem magam, de próbáltam mindenkihez mosolyogva oda fordulni.
-Kicsim, nézd!-húzott apa hirtelen arrébb. Mikor megpillantottam, majdnem felsikítottam.
-Uram isten apa! Ezt te...?-mutattam rá csodálkozva. Egy rendezői szék volt, amin az én nevem állt. Nagy tetszett, rögtön csináltam is vele egy selife-t, amit kiraktam Instára. Nagyon jól éreztem magam. Imádok forgatásokon járni. Az a pörgés és a sok ember...ennek van egy olyan jó hangulata, amit nem lehet elmondani. Ezt átélni kell.
Hirtelen megpillantottam egy srácot egyedül ülni az egyik kanapén. Ő is épp engem nézett, így találkozott tekintetünk. Hosszú barna haja kilógott a kalapja alól, egy fehér felirattal ellátott atléta szerű felső volt rajta és egy fekete csőfarmer. Kezei az ölében, összekulcsolva pihentek. Valami azt súgta, hogy oda kéne menni hozzá, de mi van, ha egyedül akar lenni? Apához fordulva próbáltam megtudni, hogy ki is az a csendes idegen a kanapén, de apa már egy újabb emberrel vitatta meg a "dolgokat", így inkább hagytam dolgozni.
Én közelebb sétáltam az idegenhez és leültem mellé a piros kanapéra. Nem szólalt meg, ahogy én sem. Csak néztük egymást egy darabig.
-Hope vagyok!-mosolyogtam és kezet nyújtottam.
-Jared! Örülök, hogy megismerhetlek Hope.-mutatkozott be ő is.-Körbe vezesselek?-mosolyodott el halványan. Én szintén mosolyogva bólintottam, mire felállt és kitette karját, hogy karoljak belé. Én nevetve megtettem és el is indultunk a hatalmas épületben. Ő folyamatosan mesélt. Hol magáról, hol más emberekről, akik ott dolgoztak.
Én közelebb sétáltam az idegenhez és leültem mellé a piros kanapéra. Nem szólalt meg, ahogy én sem. Csak néztük egymást egy darabig.
-Hope vagyok!-mosolyogtam és kezet nyújtottam.
-Jared! Örülök, hogy megismerhetlek Hope.-mutatkozott be ő is.-Körbe vezesselek?-mosolyodott el halványan. Én szintén mosolyogva bólintottam, mire felállt és kitette karját, hogy karoljak belé. Én nevetve megtettem és el is indultunk a hatalmas épületben. Ő folyamatosan mesélt. Hol magáról, hol más emberekről, akik ott dolgoztak.
-Látod ott azt a srácot?-mutatott egy farmersapkás vékony fiúra...
Nagyon sok mindent megtudtam róla és én is meséltem neki. Szinte az egész délelőttjét velem töltötte. Borzasztóan jól éreztem magam a társaságában és reméltem, hogy ennek nem lesz vége azzal, hogy haza megyek. Egy eléggé csendes helyre érkeztünk, ahol már alig lézengett pár ember, majd a vége fele már szinte csak mi ketten voltunk. Mindketten rendíthetetlenül csak meséltünk és meséltünk. Mintha ezer éves barátok lennénk, akik rég nem találkoztak a sok a mondanivalójuk a másiknak.
-Van egy báttyám, Shannon. Ő a dobosa a bandánknak.-mesélt.-Én énekelek.-én pedig csak úgy ittam minden egyes szavát. Még senkivel sem éreztem ezt korábban
-Nekem is van testvérem. Kettő is!-mosolyogtam.-Két báttyám.
-Az azért nem semmi. Két sráccal felnőni.-biccentett elismerően.-Na és hány évvel idősebbek?-kérdezte.
-Bryan öt, Simon kettő. Igen...most szombaton lesz Sam huszonnyolcadik születésnapja.-mondtam. Pár perc csend telepedett közénk. Azt nem tudom, hogy az ő agya mivel volt elfoglalva, de az enyém folyamatosan azon kattogott, hogy elmondjam neki, hogy mennyire kedvelem.
-Jared, figyelj. Én nagyon megkedveltelek. Tényleg és szeretnék veled még több időt eltölteni.-mosolyogtam zavaromban.
-Várj!-állt meg hirtelen és szembe került velem.-Simon két évvel idősebb nálad...És most lesz 28 éves...akkor te 26 éves vagy?-gondolkozott, mire én kissé félve bólintottam. Nem értettem miért olyan nagy dolog ez..
-Miért? Van valami baj?-próbáltam biztatóan mosolyogni.
-Öhm...mennyire kedveltél meg?-kérdezte, mire én kissé erőltetetten felnevettem.
-Hát...eléggé.-tűrtem hajam a fülem mögé zavaromban. Ő megfogta a kezem, mire nekem a gyomromban valami észveszejtő tombolás vette kezdetét.
-És...mennyire zavarna egy kis...korkülönbség?-nézett szemeimbe, mire én nyeltem egyet. Öhm...volt már nálam idősebb pasim, de még fiatalabb sosem és nem is terveztem soha nálam fiatalabb fiúkkal járni.
-Hány évvel vagy fiatalabb?-hajtottam le a fejem kissé idegesen. Nem rá haragudtam, hanem magamra...amiért egyből elhittem, hogy ez majd valami tökéletes kapcsolat lesz. Halk nevetése rántott vissza a valóságba.
-Fiatalabb? Hope, én negyvennégy éves vagyok.-mondta halál komolyan, mire szemeim körülbelül a kétszeresükre nőttek.
-Mi van?!-kérdeztem végül döbbenten.
-Tudtam, hogy ez így nem fog menni, ne haragudj!-engedte el kezem, majd elindult volna, de én megfogtam háromszög mintával díszített kezét.
-Jared várj! Egy szóval sem mondtam, hogy ez engem zavarna. Csak nem néztelek negyvennégy évesnek, ennyi az egész.-mosolyogtam őszintén.-De ha apám tudomást szerez a mi kis "barátkozásunkról"-mutattam idézőjelet a levegőben.-Akkor téged valószínűleg kirúg, engem meg egy toronyba zár életem végéig.-mondtam komolyan, mire ő édesen elnevette magát.
-Egy korod béli lánnyal sem éreztem még ilyen jól magam.-jött közelebb.-Őszintén.-simított végig arcomon hüvelyk ujjával. Én elmosolyodtam, mint tettén, mint szavain.
-Hát én apámon kívül nem is nagyon lógtam még korod béli pasasokkal.-böktem meg mellkasát mutató ujjammal, mire ő halkan felnevetett.-De nagyon is élvezem.
-Este lesz egy ilyen rendezvény szerű dolog. Ott lesznek a többiek, meg egy csomó más gazdag ember, akikkel jó pofizni kell egész este...-forgatta meg szemeit, mire én elnevettem magam.-Gondoltam eljöhetnél te is. Legalább tudnék kivel normálisan beszélgetni.-magyarázta, mire én egy bólintással jeleztem beleegyezésem. Pár másodpercig néztem lélegzetelállítóan kék szemeit, majd hirtelen ötlettől vezérelve szorosan hozzá bújtam. Ő kissé meglepődött azt hiszem, de rögtön viszonozta tettem és derekamra csúsztatta kezeit, majd még jobban magához vont. Pár perc néma ölelkezés után, lassan kibújtam karjai közül és megálltam előtte. Ő újból eltüntette a köztünk lévő körülbelül fél métert és homlokon csókolt, amitől ismét feléledtek a gyomrom apró kis lakói. Ezután vissza sétáltunk a nagy tömegbe, ahol kissé le lettünk cseszve, hogy hol voltunk ilyen sokáig, de mi csak egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Még szerencse, hogy apám ezt nem látta, mert rögtön kombinált volna. Kész csoda, hogy a többiek nem tették.
-Most mennem kell a sminkeshez, meg a fodrászhoz. Ha elmennél, előtte szólj!-mondta halkan a fülemhez hajolva Jared, mert konkrétan az auránkba álltak az emberek. Egy fiatal kislány-aki maximum 19 éves lehetett-eléggé gonosz arccal méregetett, amin én személy szerint jól szórakoztam és próbáltam még rátenni egy lapáttal. Jared mondatára bólintottam, majd én is füléhez hajoltam.
-A kis vörös barátnőd eléggé féltékenynek tűnik.-mondtam, mire elhajolt tőlem és a lányra nézett, aki még mindig rendíthetetlenül utált engem. J vissza fordult hozzám és egy hosszú csókot nyomott az arcomra, amire nekem enyhén pír-be borult az arcom és egy levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra. Egy utolsó kacsintás és már el is tűnt. A kis utánfutója még egy gyilkos pillantást intézett felém, amire én mosolyogva intettem neki.
-Látom eléggé összenőttetek!-hallottam meg egy csilingelő női hangot magam mögül. Egy száz nyolcvan fokos fordulatot vettem és szembe találtam magam egy gyönyörű, szőke hajú nővel.
-Margot vagyok!-nyújtott kezet mosolyogva, mire én is ezt tettem.
-Hope.-mutatkoztam be. Ő egy ideig nézett, majd szorosan magához ölelt. Kicsit meglepődtem, de azért viszonoztam tettét.
-Annyira örülök, hogy megismerhetlek, David már rengeteget mesélt rólad!-mondta, amivel eléggé meglepett. Ezt még mástól nem hallottam, sőt mindenki meglepődött, mikor megtudta, hogy a lánya vagyok.
-Mi mindent?-nevettem fel kínosan. Ő belém karolt és maga után húzva indult el, miközben folyamatosan mesélt.
-Hát múltkor volt egy ilyen kis találkozónk, amikor összeismerkedtünk, stb. és ott Will, mint mindig szórakoztatta a drága népet, a fiúk őt hallgatták, mi lányok pedig David-el beszélgettünk. Mesélt ő is magáról, de főleg rólad, meg a testvéreidről. Hogy te vagy a kis hercegnője, meg hasonlók.-mosolygott rám, mire én a fejemet ráztam nevetve, de nagyon jól esett, hogy apa ilyet mondott rólam. Tudom jól, hogy nagyon szeret, de azért nem gondoltam volna, hogy még a munkatársainak is rólam mesél.-Nagyon szeret téged.-kacsintott vigyorogva.-De úgy látom más is eléggé megkedvelt.-vigyorodott el, mire én értetlenül néztem rá. Ő fejével Jared felé bökött, akit, a lányokból és fiúkból álló csapat "készített" épp elő. Az arcát, a haját és a ruháját a forgatásra. Csak figyeltem tökéletes arcvonalait, a kezeit, amik combjain pihentek és a lábait, amik valamiféle ritmust doboltak. Én elmosolyodtam és megráztam a fejem.
-Na figyelj! Ha nekem nem hiszel, akkor legalább neki higgy.-mondta, majd oda ment Jared-hez én pedig még csak közbe szólni sem tudtam.
-Héj Puddin! Mizujs?-támaszkodott meg előtte az asztalon. Ő fél szemét kinyitva leste meg, hogy ki az.
-Épp próbáljuk előhozni belőlem a szerelmedet.-nevette el magát halkan, mire Margot csak vigyorogva a szemét forgatta, majd egy elég mindent sejtő pillantást vetett rám, mire én közelebb sétáltam hozzájuk. Nem szólaltam meg, csupán megálltam Margot mellett és csak néztem J-t.
-Jaj szia Hope! Mizu?-szólalt meg Margot, mire én értetlenül néztem rá, de ő csak kacsintott egyet. Nem értettem mit tervez, de inkább nem szólaltam meg.
-Hope! Hello! Látom megismerkedtetek Margot-al!-nézett rám mind két szemével Jared, mire én zavartan pillantottam le cipőjére.
-Ühhüm.-bólintottam. Mikor felpillantottam, Jared még mindig nézett engem, de ezúttal én sem fordultam el. Felvettem vele a szemkontaktust, mire ő egy nagyon apró féloldalas mosolyra húzta az ajkait.
-Margot, gyere légyszíves!-szólt oda egy magas szőke hajú srác pár székkel arrébb-ról, mire én is oda kaptam a tekintetem.
-Megyek!-kiabált vissza, majd egy mindent eláruló utolsó pillantással búcsúzott tőlem.-Na és jól nézzen ki az én Puddin-om!-kiabálta a szomszédos asztal felé tartva. Én elmosolyodtam, aztán tovább vezettem tekintetemet a tömegen és csak néztem a sok nyüzsgő embert. Mindenki tudta a dolgát, csinálta amit kellett neki, kivéve én. Én voltam ebben a hatalmas szénakazalban az apró tű. Egy kakukktojás, aki szinte senkit sem ismer...
-Hope, minden rendben?-nyúlt kezemhez Jared, ezzel kirántva engem gondolatmenetemből. Rákaptam tekintetem, és mosolyogva bólintottam.
-Na hogy festek eddig?-vigyorgott rám őrülten. A fogain valamiféle fém védő...bigyók voltak, amik rettentő ijesztővé tették az amúgy édes mosolyát.
-Hát nem rossz...de hatásosabb lenne, ha nem zöld lenne a szemöldököd...hanem egyáltalán nem is lenne! Úgy még őrültebbnek néznél ki.-húztam az agyát, mire ő belenézett a tükörbe és szemöldökét takargatva gondolta át, az amúgy csak poénnak szánt "ötletemet".
-Hé Steve! Szedjük le a szemöldököm.-szólt oda az egyik sminkes srácnak, mire az kicsit döbbenten ugyan, de kezébe vette az asztalról a hajnyírót.
-Jared, én csak vicceltem!-néztem döbbenten rá, majd a srácra, aki kezében a már bekapcsolt hajnyíróval állt és ijedten nézett hol rám, hol Jared-re.
-Biztos vagy benne?-kérdezte meg még egyszer a fiú...körülbelül századjára. Én szemeimet eltakarva vártam, hogy mi fog ebből kisülni.
-Persze, teljesen!-nézte rendíthetetlenül a tükörképét. Izgatottan vártam, hogy hogyan fog kinézni szemöldök nélkül.
-Van egy báttyám, Shannon. Ő a dobosa a bandánknak.-mesélt.-Én énekelek.-én pedig csak úgy ittam minden egyes szavát. Még senkivel sem éreztem ezt korábban
-Nekem is van testvérem. Kettő is!-mosolyogtam.-Két báttyám.
-Az azért nem semmi. Két sráccal felnőni.-biccentett elismerően.-Na és hány évvel idősebbek?-kérdezte.
-Bryan öt, Simon kettő. Igen...most szombaton lesz Sam huszonnyolcadik születésnapja.-mondtam. Pár perc csend telepedett közénk. Azt nem tudom, hogy az ő agya mivel volt elfoglalva, de az enyém folyamatosan azon kattogott, hogy elmondjam neki, hogy mennyire kedvelem.
-Jared, figyelj. Én nagyon megkedveltelek. Tényleg és szeretnék veled még több időt eltölteni.-mosolyogtam zavaromban.
-Várj!-állt meg hirtelen és szembe került velem.-Simon két évvel idősebb nálad...És most lesz 28 éves...akkor te 26 éves vagy?-gondolkozott, mire én kissé félve bólintottam. Nem értettem miért olyan nagy dolog ez..
-Miért? Van valami baj?-próbáltam biztatóan mosolyogni.
-Öhm...mennyire kedveltél meg?-kérdezte, mire én kissé erőltetetten felnevettem.
-Hát...eléggé.-tűrtem hajam a fülem mögé zavaromban. Ő megfogta a kezem, mire nekem a gyomromban valami észveszejtő tombolás vette kezdetét.
-És...mennyire zavarna egy kis...korkülönbség?-nézett szemeimbe, mire én nyeltem egyet. Öhm...volt már nálam idősebb pasim, de még fiatalabb sosem és nem is terveztem soha nálam fiatalabb fiúkkal járni.
-Hány évvel vagy fiatalabb?-hajtottam le a fejem kissé idegesen. Nem rá haragudtam, hanem magamra...amiért egyből elhittem, hogy ez majd valami tökéletes kapcsolat lesz. Halk nevetése rántott vissza a valóságba.
-Fiatalabb? Hope, én negyvennégy éves vagyok.-mondta halál komolyan, mire szemeim körülbelül a kétszeresükre nőttek.
-Mi van?!-kérdeztem végül döbbenten.
-Tudtam, hogy ez így nem fog menni, ne haragudj!-engedte el kezem, majd elindult volna, de én megfogtam háromszög mintával díszített kezét.
-Jared várj! Egy szóval sem mondtam, hogy ez engem zavarna. Csak nem néztelek negyvennégy évesnek, ennyi az egész.-mosolyogtam őszintén.-De ha apám tudomást szerez a mi kis "barátkozásunkról"-mutattam idézőjelet a levegőben.-Akkor téged valószínűleg kirúg, engem meg egy toronyba zár életem végéig.-mondtam komolyan, mire ő édesen elnevette magát.
-Egy korod béli lánnyal sem éreztem még ilyen jól magam.-jött közelebb.-Őszintén.-simított végig arcomon hüvelyk ujjával. Én elmosolyodtam, mint tettén, mint szavain.
-Hát én apámon kívül nem is nagyon lógtam még korod béli pasasokkal.-böktem meg mellkasát mutató ujjammal, mire ő halkan felnevetett.-De nagyon is élvezem.
-Este lesz egy ilyen rendezvény szerű dolog. Ott lesznek a többiek, meg egy csomó más gazdag ember, akikkel jó pofizni kell egész este...-forgatta meg szemeit, mire én elnevettem magam.-Gondoltam eljöhetnél te is. Legalább tudnék kivel normálisan beszélgetni.-magyarázta, mire én egy bólintással jeleztem beleegyezésem. Pár másodpercig néztem lélegzetelállítóan kék szemeit, majd hirtelen ötlettől vezérelve szorosan hozzá bújtam. Ő kissé meglepődött azt hiszem, de rögtön viszonozta tettem és derekamra csúsztatta kezeit, majd még jobban magához vont. Pár perc néma ölelkezés után, lassan kibújtam karjai közül és megálltam előtte. Ő újból eltüntette a köztünk lévő körülbelül fél métert és homlokon csókolt, amitől ismét feléledtek a gyomrom apró kis lakói. Ezután vissza sétáltunk a nagy tömegbe, ahol kissé le lettünk cseszve, hogy hol voltunk ilyen sokáig, de mi csak egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Még szerencse, hogy apám ezt nem látta, mert rögtön kombinált volna. Kész csoda, hogy a többiek nem tették.
-Most mennem kell a sminkeshez, meg a fodrászhoz. Ha elmennél, előtte szólj!-mondta halkan a fülemhez hajolva Jared, mert konkrétan az auránkba álltak az emberek. Egy fiatal kislány-aki maximum 19 éves lehetett-eléggé gonosz arccal méregetett, amin én személy szerint jól szórakoztam és próbáltam még rátenni egy lapáttal. Jared mondatára bólintottam, majd én is füléhez hajoltam.
-A kis vörös barátnőd eléggé féltékenynek tűnik.-mondtam, mire elhajolt tőlem és a lányra nézett, aki még mindig rendíthetetlenül utált engem. J vissza fordult hozzám és egy hosszú csókot nyomott az arcomra, amire nekem enyhén pír-be borult az arcom és egy levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra. Egy utolsó kacsintás és már el is tűnt. A kis utánfutója még egy gyilkos pillantást intézett felém, amire én mosolyogva intettem neki.
-Látom eléggé összenőttetek!-hallottam meg egy csilingelő női hangot magam mögül. Egy száz nyolcvan fokos fordulatot vettem és szembe találtam magam egy gyönyörű, szőke hajú nővel.
-Margot vagyok!-nyújtott kezet mosolyogva, mire én is ezt tettem.
-Hope.-mutatkoztam be. Ő egy ideig nézett, majd szorosan magához ölelt. Kicsit meglepődtem, de azért viszonoztam tettét.
-Annyira örülök, hogy megismerhetlek, David már rengeteget mesélt rólad!-mondta, amivel eléggé meglepett. Ezt még mástól nem hallottam, sőt mindenki meglepődött, mikor megtudta, hogy a lánya vagyok.
-Mi mindent?-nevettem fel kínosan. Ő belém karolt és maga után húzva indult el, miközben folyamatosan mesélt.
-Hát múltkor volt egy ilyen kis találkozónk, amikor összeismerkedtünk, stb. és ott Will, mint mindig szórakoztatta a drága népet, a fiúk őt hallgatták, mi lányok pedig David-el beszélgettünk. Mesélt ő is magáról, de főleg rólad, meg a testvéreidről. Hogy te vagy a kis hercegnője, meg hasonlók.-mosolygott rám, mire én a fejemet ráztam nevetve, de nagyon jól esett, hogy apa ilyet mondott rólam. Tudom jól, hogy nagyon szeret, de azért nem gondoltam volna, hogy még a munkatársainak is rólam mesél.-Nagyon szeret téged.-kacsintott vigyorogva.-De úgy látom más is eléggé megkedvelt.-vigyorodott el, mire én értetlenül néztem rá. Ő fejével Jared felé bökött, akit, a lányokból és fiúkból álló csapat "készített" épp elő. Az arcát, a haját és a ruháját a forgatásra. Csak figyeltem tökéletes arcvonalait, a kezeit, amik combjain pihentek és a lábait, amik valamiféle ritmust doboltak. Én elmosolyodtam és megráztam a fejem.
-Na figyelj! Ha nekem nem hiszel, akkor legalább neki higgy.-mondta, majd oda ment Jared-hez én pedig még csak közbe szólni sem tudtam.
-Héj Puddin! Mizujs?-támaszkodott meg előtte az asztalon. Ő fél szemét kinyitva leste meg, hogy ki az.
-Épp próbáljuk előhozni belőlem a szerelmedet.-nevette el magát halkan, mire Margot csak vigyorogva a szemét forgatta, majd egy elég mindent sejtő pillantást vetett rám, mire én közelebb sétáltam hozzájuk. Nem szólaltam meg, csupán megálltam Margot mellett és csak néztem J-t.
-Jaj szia Hope! Mizu?-szólalt meg Margot, mire én értetlenül néztem rá, de ő csak kacsintott egyet. Nem értettem mit tervez, de inkább nem szólaltam meg.
-Hope! Hello! Látom megismerkedtetek Margot-al!-nézett rám mind két szemével Jared, mire én zavartan pillantottam le cipőjére.
-Ühhüm.-bólintottam. Mikor felpillantottam, Jared még mindig nézett engem, de ezúttal én sem fordultam el. Felvettem vele a szemkontaktust, mire ő egy nagyon apró féloldalas mosolyra húzta az ajkait.
-Margot, gyere légyszíves!-szólt oda egy magas szőke hajú srác pár székkel arrébb-ról, mire én is oda kaptam a tekintetem.
-Megyek!-kiabált vissza, majd egy mindent eláruló utolsó pillantással búcsúzott tőlem.-Na és jól nézzen ki az én Puddin-om!-kiabálta a szomszédos asztal felé tartva. Én elmosolyodtam, aztán tovább vezettem tekintetemet a tömegen és csak néztem a sok nyüzsgő embert. Mindenki tudta a dolgát, csinálta amit kellett neki, kivéve én. Én voltam ebben a hatalmas szénakazalban az apró tű. Egy kakukktojás, aki szinte senkit sem ismer...
-Hope, minden rendben?-nyúlt kezemhez Jared, ezzel kirántva engem gondolatmenetemből. Rákaptam tekintetem, és mosolyogva bólintottam.
-Na hogy festek eddig?-vigyorgott rám őrülten. A fogain valamiféle fém védő...bigyók voltak, amik rettentő ijesztővé tették az amúgy édes mosolyát.
-Hát nem rossz...de hatásosabb lenne, ha nem zöld lenne a szemöldököd...hanem egyáltalán nem is lenne! Úgy még őrültebbnek néznél ki.-húztam az agyát, mire ő belenézett a tükörbe és szemöldökét takargatva gondolta át, az amúgy csak poénnak szánt "ötletemet".
-Hé Steve! Szedjük le a szemöldököm.-szólt oda az egyik sminkes srácnak, mire az kicsit döbbenten ugyan, de kezébe vette az asztalról a hajnyírót.
-Jared, én csak vicceltem!-néztem döbbenten rá, majd a srácra, aki kezében a már bekapcsolt hajnyíróval állt és ijedten nézett hol rám, hol Jared-re.
-Biztos vagy benne?-kérdezte meg még egyszer a fiú...körülbelül századjára. Én szemeimet eltakarva vártam, hogy mi fog ebből kisülni.
-Persze, teljesen!-nézte rendíthetetlenül a tükörképét. Izgatottan vártam, hogy hogyan fog kinézni szemöldök nélkül.
-Te jó ég! Az a durva...hogy még így is jól nézel ki.-mondtam döbbenten. Már a haja is kész volt, ami -már szinte rikítóan-zöld volt, a szemei körül sötétre volt festve, a szája erősen ki volt húzva vörös festékkel, az arcra hófehér volt és apróbb hegek és tetkók díszítették arcát., csak úgy, mint egész felső testét. Egy lilás melegítő nadrág volt rajta, és egy lila bőr kabát. Alatta semmi nem volt, így tökéletes rálátása nyílt bárkinek tökéletesen kidolgozott felsőtestére. Még mindig nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet 18 évvel idősebb nálam. Egyszerűen ellehetne őt adni egy huszonéves srácnak is.
A sminkes fiúnak mással is foglalkozni kellett, így-pár méteres körzetbe legalábbis-ketten maradtunk. Ő felállt a székből és közelebb jött hozzám, mire én hátrálni kezdtem, de hamar az asztalnak ütközött fenekem, így csak vártam, hogy mit tervez.
-Szóval jól nézek ki?-kérdezte közel arcomhoz. Leheletét bőrömön éreztem, mire jóleső bizsergés járta át a testem. Nehezebben vettem a levegőt, mióta ebben a pózban állunk. Ő végig szemeimbe nézett, amit én többé kevésbé álltam. Ő gyűrűkkel és más arany vagy ezüst karláncokkal díszített kezével beletúrt zöld hajába, majd hátrébb lépett, hogy szemügyre vegye magát a tükörben. Én próbáltam visszanyerni a normális légzésem, ami egy idő után sikerült is, hála istennek.
-Ja, álom pasi vagyok.-mondta, majd őrülten felnevetett, amin én is elnevettem magam kicsit, majd elindultam megkeresni apát. Természetesen ezt Mr. J nem hagyhatta szó nélkül és kezeim után nyúlva megállított.
-Hova-hova?-túrt ismét hajába. Hangja teljesen más volt, mint reggel. Mélyebb, ijesztőbb, viccesebb.
-Apához megyek.-válaszoltam, majd tovább indultam volna, de nem ment könnyen mellette.
A sminkes fiúnak mással is foglalkozni kellett, így-pár méteres körzetbe legalábbis-ketten maradtunk. Ő felállt a székből és közelebb jött hozzám, mire én hátrálni kezdtem, de hamar az asztalnak ütközött fenekem, így csak vártam, hogy mit tervez.
-Szóval jól nézek ki?-kérdezte közel arcomhoz. Leheletét bőrömön éreztem, mire jóleső bizsergés járta át a testem. Nehezebben vettem a levegőt, mióta ebben a pózban állunk. Ő végig szemeimbe nézett, amit én többé kevésbé álltam. Ő gyűrűkkel és más arany vagy ezüst karláncokkal díszített kezével beletúrt zöld hajába, majd hátrébb lépett, hogy szemügyre vegye magát a tükörben. Én próbáltam visszanyerni a normális légzésem, ami egy idő után sikerült is, hála istennek.
-Ja, álom pasi vagyok.-mondta, majd őrülten felnevetett, amin én is elnevettem magam kicsit, majd elindultam megkeresni apát. Természetesen ezt Mr. J nem hagyhatta szó nélkül és kezeim után nyúlva megállított.
-Hova-hova?-túrt ismét hajába. Hangja teljesen más volt, mint reggel. Mélyebb, ijesztőbb, viccesebb.
-Apához megyek.-válaszoltam, majd tovább indultam volna, de nem ment könnyen mellette.
-Este tali?-kérdését megtoldotta végül egy kisfiús mosollyal is, aminek ha akartam volna sem tudtam volna nemet mondani.
-Azt ki kell érdemelni.-ráztam a fejem, mire ő kifejezéstelen arccal nézett rám. Hirtelen közelebb lépett, majd kezeit csípőmre vezetve irtó szorosan magához vont egy ölelésbe. Arcát nyakamba fúrta és egy nedves csókot nyomott nyakhajlatomba, amitől kirázott a hideg.
-Mit szólsz? Nyerő vagyok?-húzódott el.
-Mondjuk.-kacsintottam, majd sarkon fordultam és elindultam felkutatni apát.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)